Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

FÜGGELÉK

re szóló felhívást, de Jankovich a sajtó mellett leveleivel is felkereste az általa ismert költőket, a színház iránt érdeklődő hazafiakat. Batsányi Jánoshoz írt leveléből tűnik ki a legtisztábban, hogy mit is szeretett volna elérni a tervezett kiadvánnyal: „Hálaadásul szolgálhat ez valóban azon számos nyelvekkel élő népeknek - mert Hazánkban tsak a Magyart esmérhetem juris publia inclyti Nemzetnek -, hogy a magyar Corona szárnya alatt menedék helyet nyerhettek, sógorság által boldogítván mégis eredeti nyelveket megtarthatták, egész Európában tsak Magyar Országban - mert más országokban összve elegyedtek, el is enyésztek". Mint a színházat köszöntő versek konvolútumának 99. oldalán feljegyzi: „Armenica, Bulgarica, Ruthenica, Serbica, ...Valachica, Greca, Vandalica, Slavica, Croatica, Germanica, Boemica, Polonica, ...Arabica, Italica, Gallica", magyar és latin nyelvű üdvözletekkel kívánta ünnepeltetni a pesti vármegyei színházat. Több, mint 70 köszöntő érkezett. A konvolútum sorrendjében: 37 magyar, két örmény, hat szerb-rác, két görög, öt vend-tót, hat német, hét latin, eg}' olasz, egy francia, egy cigány, egy orosz, egy héber nyelvű, s még néhány szővegvariáció. A szövegek szerzői jórészt beazonosíthatók, nemcsak nevüket, de többnyire foglalkozásukat is feltüntették a versezetek alkotói. A Pesti Magyar Színház megnyitására kért verseket Jankovich gesztusnak szánta a nemzetiségek felé, és gesztusnak a nemzetiségek részéről. Nem volt igazán korszerűnek nevezhető gondolat. Azt a színházat kívánta a Corona Polyglottáxu ünnepeltetni, amelynek megalapítását a több évtizedes magyar nyelvi mozgalom előzte meg, s amelynek falai közt a célkitűzések szerint kizárólag magyar nyelvű előadásokat lehetett volna tartani. Az új intézményből nyelvi alapon kizárt nemzetiségek saját nyelvükön írt dicsőítő verskoszorúja így talán nem véletlenül nem került kiadásra. A megnyitóra két köszöntő jelent meg, Pintér Mihályé és Gózony Józsefé. Az első Földváry Gábor, Grassalkovich Antal, Keglevich Miklós és Andrássy György, a másik Földváry Gábor dicsőségét hirdette. Grassalkovich a telket adományozta, Földváry Gábor alispán pedig felépíttette a színházat. B.-Sch. H. BELITSKA-SCHOLTZ HEDVIG: Jankovich Miklós a reformkor színházi mozgalmaiban. In: Jankovich 1985, 233-235.