Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
287 és a kétfarkú oroszlános cseh, kartusos címerpajzsot, ezek felett másik kezükben egy-egy zárt koronát tartanak. A fülkék homlokzatán a Nyilas és az Ikrek zodiákusjegyei, a tetejükön két sas tartja a sátor drapériáját. A trón lépcsője mellett található felirat: „AJ3RAHAM. SCHWARTZ [...] AGUSTAE [...] AET.48.-MDCXIII". A körirat a következő: „FERDINAND VS. II. D. G. EL. RO. IMP. SE. AVG. GERMA. HVNGARLAE. BOHEMIAE. DAL. CROA. SCLA. EC. REX". Hátoldalán babérkoszorúval övezett keretben kiterjesztett szárnyú kétfejű sas, fejeit glória övezi, felette császári korona. A sas testén az Aranygyapjas Rend jelvényével övezett ovális, kartusos, négy részre osztott koronás címerpajzs, 1. és 4. mezejében a hétszer vágott magyar címer, 2. és 3. mezejében a cseh oroszlán. A középpajzsban Ausztria, Kasztília, Burgundia és Aragónia címere, a két részre hasított szívpajzsban a tiroli és a Habsburg-címer. A pajzs két oldalán „A. S." betűk, a középső tollon „MDCXIII". Körirata: „ARCHIDVX. AUSTRIAE. DVX. BVRGVNDIAE. EC. MARCHIO. MORAVTAE. EC. COMES. TYRO LIS EC." A tipariumot Abraham Schwartz (1567-1630) készítette 1613-ban, Augsburgban Mátyás német-római császár számára. Az „aet(atis) 48" a mester életkorára vonatkozik tévesen, hiszen Schwartz 1613-ban 46 éves volt, illetve 47, ha a születése évét is figyelembe vette. A magyar és a cseh címer felett elhelyezett zodiákusj egyek, a Nyilas és az Ikrek valószínűleg Mátyás magyar és cseh koronázására utalnak (1608. november 19. és 1611. május 23). A bulla a császári aranybullák I. Ferdinánd uralkodása alatt kialakult típusát követi. E kompozíció legaprólékosabban kidolgozott változata; nyilván ez az oka, hogy II. Ferdinánd a számára készített tipariumot félretéve ezt választotta. Csupán kisebb módosításokra volt szükség: a portrét és a köriratot ki kellett cserélni, ezen kívül a hádap sima mezejét is damaszkolták. III. Ferdinánd aranybullái ugyanezzel a tipariummal készültek. Az eredetileg II. Ferdinánd számára készített bullanyomó lenyomatai is fennmaradtak, ugyanis I. Lipót, mivel az addig használt bullanyomó tönkrement, a II. Ferdinánd számára 1618-ban vésett pecsétnyomót használta - megváltoztatva természetesen a portrét és a köriratot. O.A. POSSE, OTTO: Die Siegel der Deutschen Kaiser und Könige von 751 bis 1913, III. Dresden 1911, 49., 34. sz.; Uo., V. Dresden 1913, 72-73; Seling 1980, III, 116., 1084. sz. 288. Jászfényszaru pecsétnyomója 1670 Magyarország Bronz; m.: 4,2 cm, átm.: 2,9 cm lankovich Miklós második gyűjteményéből került a MNM-ba, 1852-ben. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Pecsétgyűjtemény), ltsz.: 5/1852/109 Kerek lappal és nyolcszögű, átlyukasztott, lekalapált végű nyéllel. A pecsétmezőben hármashalmon két virágszál közül kinövő kettőskereszt. Körirata: „SIGILL. P. POSSES. IAZYGAL. FENSZARU 1670." A jászkun települések török uralom alatt is működő önkormányzatának bizonyítékai a községi tipariumok. A rendszerint mezőgazdasági szimbólumokat megjelenítő falusi pecsétektől eltérően a jászkun települések sajátos motívumai az ország védelmében ellátott feladatukra utalnak. A jászfényszaruiak a magyar címer hármashalmát és kettőskeresztjét vésették pecsétnyomójukra, hangsúlyozva ezzel a koronabirtok jogállást. A védelmi szerepre vall Magyarváros pecsétjén (1560) a kardot tartó álló oroszlán, Jászberényén (1645) a keresztet tartó vitézi kar és
