Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

287 és a kétfarkú oroszlános cseh, kartusos címerpajzsot, ezek felett másik kezükben egy-egy zárt koronát tartanak. A fül­kék homlokzatán a Nyilas és az Ikrek zodiákusjegyei, a te­tejükön két sas tartja a sátor drapériáját. A trón lépcsője mellett található felirat: „AJ3RAHAM. SCHWARTZ [...] AGUSTAE [...] AET.48.-MDCXIII". A körirat a követ­kező: „FERDINAND VS. II. D. G. EL. RO. IMP. SE. AVG. GERMA. HVNGARLAE. BOHEMIAE. DAL. CROA. SCLA. EC. REX". Hátoldalán babérkoszorúval övezett keretben kiterjesz­tett szárnyú kétfejű sas, fejeit glória övezi, felette császári korona. A sas testén az Aranygyapjas Rend jelvényével öve­zett ovális, kartusos, négy részre osztott koronás címer­pajzs, 1. és 4. mezejében a hétszer vágott magyar címer, 2. és 3. mezejében a cseh oroszlán. A középpajzsban Ausztria, Kasztília, Burgundia és Aragónia címere, a két részre hasított szívpajzsban a tiroli és a Habsburg-címer. A pajzs két oldalán „A. S." betűk, a középső tollon „MDCXIII". Körirata: „ARCHIDVX. AUSTRIAE. DVX. BVRGVNDIAE. EC. MARCHIO. MORAVTAE. EC. COMES. TYRO LIS EC." A tipariumot Abraham Schwartz (1567-1630) készítet­te 1613-ban, Augsburgban Mátyás német-római császár számára. Az „aet(atis) 48" a mester életkorára vonatkozik tévesen, hiszen Schwartz 1613-ban 46 éves volt, illetve 47, ha a születése évét is figyelembe vette. A magyar és a cseh címer felett elhelyezett zodiákusj egyek, a Nyilas és az Ik­rek valószínűleg Mátyás magyar és cseh koronázására utal­nak (1608. november 19. és 1611. május 23). A bulla a császári aranybullák I. Ferdinánd uralkodása alatt kialakult típusát követi. E kompozíció legapróléko­sabban kidolgozott változata; nyilván ez az oka, hogy II. Ferdinánd a számára készített tipariumot félretéve ezt választotta. Csupán kisebb módosításokra volt szükség: a portrét és a köriratot ki kellett cserélni, ezen kívül a hádap sima mezejét is damaszkolták. III. Ferdinánd aranybullái ugyanezzel a tipariummal készültek. Az eredetileg II. Fer­dinánd számára készített bullanyomó lenyomatai is fenn­maradtak, ugyanis I. Lipót, mivel az addig használt bulla­nyomó tönkrement, a II. Ferdinánd számára 1618-ban vé­sett pecsétnyomót használta - megváltoztatva természete­sen a portrét és a köriratot. O.A. POSSE, OTTO: Die Siegel der Deutschen Kaiser und Könige von 751 bis 1913, III. Dresden 1911, 49., 34. sz.; Uo., V. Dresden 1913, 72-73; Seling 1980, III, 116., 1084. sz. 288. Jászfényszaru pecsétnyomója 1670 Magyarország Bronz; m.: 4,2 cm, átm.: 2,9 cm lankovich Miklós második gyűjteményéből került a MNM-ba, 1852-ben. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Pecsétgyűjtemény), ltsz.: 5/1852/109 Kerek lappal és nyolcszögű, átlyukasztott, lekalapált végű nyéllel. A pecsétmezőben hármashalmon két virágszál kö­zül kinövő kettőskereszt. Körirata: „SIGILL. P. POSSES. IAZYGAL. FENSZARU 1670." A jászkun települések török uralom alatt is működő önkormányzatának bizonyítékai a községi tipariumok. A rendszerint mezőgazdasági szimbólumokat megjelení­tő falusi pecsétektől eltérően a jászkun települések sajátos motívumai az ország védelmében ellátott feladatukra utal­nak. A jászfényszaruiak a magyar címer hármashalmát és kettőskeresztjét vésették pecsétnyomójukra, hangsúlyozva ezzel a koronabirtok jogállást. A védelmi szerepre vall Magyarváros pecsétjén (1560) a kardot tartó álló orosz­lán, Jászberényén (1645) a keresztet tartó vitézi kar és

Next

/
Thumbnails
Contents