Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
a kereszten függő kürt, a márialaki tegzes nemesek pecsétjén (1639) pedig a tegezre metszett lóalak. O. A. Közöletlen 289. A sümegi minorita konvent pecsétnyomója 1743 előtt Magyarország Sárgaréz, vas; m.: 10,5 cm, átm.: 4,4 x 3,7 cm Jankovich Miklós második gyűjteményéből került a MNM-ba, 1852-ben. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Pecsétgyűjtemény), ltsz.: 5/1852/107 A sárgaréz pecsételő lap mezejében Mária és Erzsébet találkozásának jelenete látható tájképi háttérrel. A gyöngysoros keretelésű körirat: „SIGILLVM. CONVENTVS. SIMEGIENSLS. ORDINIS. FRATRVM. MINORVM. OBSER(v antium)". Nyolcszög alapú hasábos vasnyele igen erősen lekalapált: ez a tiparium nagy igénybevételére utal. A sümegi ferences templomot Széchényi György püspök építtette 1652 és 1657 között, és ő telepítette le a szalvatoriánus rendtartomány ferences szerzeteseit Sümegen 1649-ben. A Sarlós Boldogasszony és Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelt templom főoltárára eredetileg a Vizitáció jelenetét helyezték. 1699-ben a templom Pietá-szobrát egy csodálatos gyógyulás miatt kegyszoborként kezdték tisztelni. 1743-ban a szobrot elmozdították régi helyéről, és a főoltárra helyezték, a templom felszentelési címe a Fájdalmas Szűzanya lett. A pecsétmezőben a Vizitáció látható - ebből arra következtetünk, hogy a tipariumot 1743 előtt vésték. O. A. Közöletlen 290. Fekete György országbíró (1773-1783) tipariumának ezüst pecsételő lapja 1773 körül Magyarország Ezüst; átm.: 6,7 cm Jankovich Miklós második gyűjteményéből került a MNM-ba, 1852-ben. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Pecsétgyűjtemény), ltsz.: 5/1852/102 Kerek ezüstlap, hátoldalán az egykori nyél nyomai látszódnak. A pecsétmezőben a galántai Fekete család grófi címere a Szent István-rend láncaival övezve. Körirata: „C(omes) GEORG(ÍW) FEKETE DE GALANTHA. Judex CUR(w) KEG(iae) INSIG(ÍM) OKD(inis) S(ancti) STEPH(«»o) REG(w) APÓST(olici) MAG(ni) CRUC(ir) EQUES" (Gróf Galántai Fekete György országbíró, a Szent István Apostoli Király Rendjének Nagykeresztes Vitéze). O. A. Közöletlen 291. Garai (I.) Miklós nádor (1375-1385) hamis pecsétnyomója 1384-ben készült eredeti után, 19. század első fele Magyarország Sárgaréz; m.: 3,2 cm, átm.: 4,5 cm Jankovich Miklós második gyűjteményéből került a MNM-ba, 1852-ben. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Pecsétgyóíjtemény), ltsz.: 5/1852/104 Kerek lappal és átlyukasztott, fix nyéllel. A pecsétmezőben három, jobb sarkukkal egymáshoz illesztett csücskös talpú pajzsban egy-egy kétszer tekeredő, jobbra néző kígyó, szájában gömböt tartva. Két koncentrikus körvonal közé zárt gótikus majuszkuláris írást imitáló körirata: n S{Í0Íüum). NICOLAI. DE. GARA. REG(m). HVN(>«nae). PALATIN(z'). ET. JVDl(cis). COMANOR(ww)". Az eredeti pecséten indadíszes mezőben három, jobb felső csúcsával összeérő háromszögpajzs látható, melyek mindegyikében egy-egy koronás, szájában országalmát tartó, háromszor tekeredő, fejét jobbra fordító kígyó. A gyöngysoros keretbe foglalt gótikus majuszkulás körirat a következő: „S. NICOLAI GARA REGNI PiVNGARIE PALATINI ET IVDICI COMANORUM". (Vö. CSOMA JÓZSEF: A Dorozsma és Becs-Gergely nemzetség címere. In: Turul 20 [1902], 710; THALLÓCZY LAJOS: Két pecsét a XIV. századból. In: AÉ 13 (1879), 274-276; MMüv 1987, I, 501., II, 762/3. kép.) O. A. Közöletlen 292. A magyar főpapok és bárók hamis pecsétnyomója 1446-os eredeti pecsétről készült, 19. század első fele Magyarország Sárgaréz; m.: 10,5 cm, átm.: 4,6 cm Jankovich Miklós második gyűjteményéből került a MNM-ba, 1852-ben. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Pecsétgyűjtemény), ltsz.: 5/1852/99
