Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

Pecsétek és pecsétnyomók 286. IV. Károly aranybullája 1355 Arany; átm.: 6,5 cm, vastagsága: 0,3 cm, súlya: 41 g Jankovich Miklós első gyűjteményéből (Inv. Fig., 245. sz.). Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: 60.9.B.1-2 Két, pereménél összeillesztett, préselt aranykorong. Előlapján a császár teljes koronázási ornátusban, fején császári koronával, jobbjában jogarral, bal kezében országalmával, támla és karfa nélküli trónpadon ül. A pad két oldalán két címerpajzs a birodalmi sassal és a cseh oroszlánnal. Körirata majuszkulákkal: „+KAROLVS. QUARTVS. DIVINA. FAVENTE. CLEMENTIA. ROMANOR(«w). IMPERATOR. SEMPOr). AVGVSTVS. I ET. BOEMIE. REX". A körirat második része a pecsétmezőbe csúszott át. A revers megegyezik IV. Károly királyi aranybullájának hátoldalával. A pecsétmezőben tornyos épület. A középső, négyszögletes, oromzatos építmény boltíves kapujának felirata három sorban: „AVR I EAR I OMA". Ehhez két oldalról, a perspektívát érzékeltetve egy-egy kerek, kupolás torony csatlakozik. A háromszintes épület ablakai csúcsívesek. Körirata: „ROMA CAPVT MVNDI REGIT ORBIS F RENA ROTVNDI". Róma szimbolikus ábrázolása elsőként, női fej formájában, III. Ottó császár első aranybulláján jelent meg, s ettől kezdve ötszáz éven át, realisztikusan vagy szimbolikusan ábrázolva, de vissza-visszatért a császári bullák reversén, az Arany Várost, az urbs regiát, Isten városát és az egyház központját, szélesebb értelemben az egész római impériumot mint uralkodói igényt jelképezve. II. Konrád bulláján jelenik meg először a városfallal övezett, tornyoskapus építmény, az „AUREA ROMA" felirat, s a leoninusi hexameter a köriratban („Roma caput mundi, regit orbis frena rotundi"), melyet Vipo udvari káplán szerzett 1033-ban. IV. Károly Aurea Roma-ábrázolásának előképe II. (Stauf) Frigyes első német királyi bullája, mely egy a kortárs gótikus formáktól eltérő, korábbi megfogalmazásmódot követ, és melyet IV. Károly azért választott mintául, hogy ezzel is jelezze, szalut mind a Wittelsbach-, mind a Habsburg-hagyománnyal. O. A. POSSE, OTTO: Die Siegel der Deutschen Kaiser und Könige von 751 bis 1913, II. Dresden 1910, 3., 6-7. sz.; Uo., V. Dresden 1913, 40, 151-161; DIETRICH, TONI: Siegelkunst. In: Die Parier und der Schöne Stil 1350-1400. Europäische Kunst unter den Luxemburgern, III. (Kiáll, kat., Schnütgen-Museum) Szerk. LEGNER, ANTON. Köln 1978, 151-157. 287. II. Ferdinánd aranybullája 1613 Abraham Schwarz Arany; előlap átm.: 9-9,3 cm, hátlap átm.: 9,8-10 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből (Inv. Pig., 244. sz.). Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: 60.182.C.1-2 Két préselt aranylemez alkotja a bulla két oldalát, melyek peremükkel illeszkednek egymáshoz. Előlapján a babérkoszorúval övezett pecsétmezőben pódiumon álló, kannelúrázatlan korinthoszi oszlopos, baldachinos építmény alatt ül a császár, fején zárt korona. Merev spanyol gallért, palástot visel. Bal térdén rojtos takaró, lába alatt bojtos párna, a pódium lépcsőjén rojtos szőnyeg. Jobbjában jogar, bal kezében országalma. Feje felett sátorszerű drapéria függ. Felette az oszlopfőkön ülő két angyal tartja a kartusban elhelyezett, kétfejű sasos címerpajzsot. A trón két oldalán baluszteres korláttal zárt, kagylós kialakítású fülkék, melyek kannelúrázott jón oszlopokkal zárulnak. A korláton álló egy-egy angyal támasztja a hétszer vágott magyar