Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

feleségek csupán kisméretű éremportréhoz jutnak. A to­vábbi, fekvő, nagyjából harmadoldalnyi metszetek rész­ben jelenetképek, részben ún. prospektek (azaz térképek, amelyeken bizonyos városok, épületek nézetei és esetleg kis alakok jelennek meg madárperspektívából ábrázolva), részben síremlékek, uralkodói jelvényegyüttesek és hason­ló reáliák ábrázolásai. Ezeknek a képeknek német címük és négy-négy soros latin és német kísérőversük van. A na­gyon sok Ids címer, pecsét- és éremkép már felirat nélkü­li. Ezek vagy leszármazási táblákon állnak az egyes szemé­lyek neve fölött, vagy pedig számokkal hivatkozottan nye­rik magyarázatukat a szövegben. Noha további kiadásai nem voltak, nyilván nem utolsó­sorban németnyelvűsége okán és a latin olvasási készség alábbhagyásával a Fugger Ehrenspiegel egyre népszerűbbé vált, s e népszerűség a 18-19. század fordulóján hágott delelőjére. Akkoriban keletkezett könyvgyűjtemény ékből valamennyi nagyobb budapesti könyvtár őriz belőle pél­dányt - az OSzK többet is. Ezzel a kötettel ajándékozta meg János főherceg - József nádor öccse - udvari festő­jét, Karl Rußt, akitől családja történetéből választott jele­neteket ábrázoló képeket rendelt a 19. század elején. Az ajándék nem is maradt hatástalan: az osztrák hazafias történeti festők, az első nemzedékből elsősorban Karl Ruß és Anton Petter, számos téma kiválasztásában és szceníro­zásában használta föl szövegét - alighanem ennek tudha­tó be például a csekély történeti jelentőségű események közül a Kunz von der Rosen-epizódok megfestése -, több fontos alkotásuk kompozíciós előképét pedig a kötet jele­netes metszetei között lelhetjük föl. Ebből a kötetből me­rítette Josef Hormayr a 19. századelő egyik legsikeresebb történeti lektűrje, az Osztrák Plutarchos életrajzai elé il­lesztett Habsburg-arcképek egy részét, és a Taschenbuch für die vaterländische Geschichte című almanachjában is közölt belőle újra metszetet. A modern historiográfiai kutatások kezdetén a legjelen­tősebb 16. századi krónikakompozíciók között tartották számon, de miután Leopold Ranke lekicsinylően nyilatko­zott (a drezdai kézirat) forrásértékéről, az utóbbi bő száz évben alig foglalkoztak vele. Magyarországon a münche­ni kéziratnak egy oldala keltett figyelmet; az, amelyen a magyar királyi korona legkorábbi ábrázolása található. Sz. E. ROTH, FRIEDRICH: Clemens Jäger, nacheinander Schuster und Ratsherr, Stadtarchivar und Ratsdiener, Zolleinnehmer und Zolltechniker in Augsburg - der Verfasser des Habsburgisch­Osterreichischen Ehrenwerks. In: Zeitschrift des Historischen Vereins für Schwaben und Neuburg 46 (1926), 1-75; 47 (1927), 1-105; SPEHR, F.: Sigismund v. Birken. In: Allgemeine Deutsche Biographie, II. Leipzig 1875, 660-661; GRASS, GÜNTER: Vesztfal csevely [Das Treffen in Telgte, 1979 J. Ford. MÁRTON LÁSZLÓ. Budapest 1987. Miksa főherceg másolatáról, illetve a Bécsbe került korábbi első kötetről: LHOTSKT, ALPHONS: Österreichische Historiographie. Wien 1962, 87, 99; CORETH, ANNA: Österreichische Geschichtschreibung in der Barockzeit (1620-1740). (Veröffentlichungen der Kommission für neuere Geschichte Österreichs, 37.) Wien 1950, 50-56. 272. Fausto Sozzini levelezése Fausti Socini Senensis ad Amicos Epistolae. ... Additae sunt paucae aliorum ad Socinum Epistolae, ad quas ipse respondet ... 1618 Raków, Sebastianus Sternacius Papír; pp. 695+[7]; 8°; fűzött (barna márványpapír borítóban) Korábban Joachim Stegman tulajdonában (bejegyzés a címlapon: „Ex libris Joachimi Stegmanni"). Jankovich Miklós gyűjteményéből (a borítótábla belsején: „Bibliotheca H\.mg(arica) Jankovichiana I E ord. 3."). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Nagyraktár, jelz.: XII. Th. u. 1983 Fausto Sozzini (1539-1604) kényszerű nyugat-európai vándorlás után 1578-1579-ben Erdélyben is megfordult olasz antitrinitárius szabadgondolkodó, aki Dávid Ferenc el­ítéltetésében is szerepet vállalt. Ezt követően ment Lengyel­országba, ahol átformálta azt az antitrinitárius mozgalmat, amelyet később róla neveztek el szocinianizmusnak. Levele­zésének ez az első kiadása, amelyet azok a tanítványai gon­doztak, akik munkatársai voltak az említett egyházszervezői tevékenységben. A levelek később a Bibliotheca Eratrum Polonorumban, a lengyelországi antitrinitáriusok szövegeit Amszterdamban megjelentető híres kiadványsorozatban is napvilágot láttak, annak első köteteként. A magyar antitrini­tarizmus szempontjából legfontosabb az a levél, amelyet Sozzini 1596. november 16-án írt Enyedi Györgynek, az er­délyi unitáriusok püspökének a krisztológia kérdéseiről. B. M. GRYCZOWA, ALODIA KAWECKA: Ariahskie oficyny wydawnicze Rodeckiego i Sternackiego. Wroclaw-Warszawa-Kraków-Gdarísk 1974, 249. sz. 273. Johann Crell Az egy igaz Istenről írott művének német fordítása Johannis Crellii Franci Von dem einigen Gott dem Vater zwey Bücher ... 1645 Papír; pp. 327+[9]; 4°; foszlott kartontáblás kötésben Bejegyzések: Az előzéklap versóján: „Frantz Bart Tisschler 1719 men(«í) Septembr(m) compingi curavit". Ugyanennek a lapnak az alján: „Martinus Kerekes". A lap közepén az ő kezével: „A fiu születet az Atyatol aszent lelek I származik atyatol es fiutol

Next

/
Thumbnails
Contents