Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

zat a család svájci várainak és városainak látképeiből, néhány síremlék ábrázolása és a leszármazási táblázatoknál a nevek fölé illesztett nagyon sok címer - mindezek jórészt a Fugger-könyvtárban összegyűjtött eredetik vagy fametszetek másolatai, illetve feldolgozásai. A 17. század elején az Innsbruckban regnáló (III.) Miksa főherceg (1558-1618), a Német Lovagrend első Habsburg nagymestere - akit ezért a Deutschmeister melléknévvel láttak el - szeretett volna egy másolatot szerezni a műről, és ennek érdekében bátyja, II. Rudolf császár is közbenjárt Miksa bajor hercegnél. Amikor azután III. Ferdinánd császár 1656-ban megszerezte Johann Jakob Fugger könyvtárának akkor még Augsburgban volt részét, azzal a kéziratnak egy a münchenivel és a drezdaival egykorú, teljes, illusztrált példánya is Bécsbe került (1. ÖNB, Cod. 8613, Cod. 8614, Cod. 8614*). A nyomtatott kiadás I. Lipót megrendelésére, neki és feleségének ajánlva jelent meg Nürnbergben 1668-ban. A kéziratot a nyomtatáshoz helyben dolgozta át Sigmund von Birken, alias Sigismundus Betulius (1626-1681), aki a. címlapon a Gyümölcshozó Társaság (Fruchtbringende Gesellschaft) - vagy másképpen Pálmarend - „Felnőtt" nevű tagjaként mutatkozik be, de emellett további három-négy, azaz szinte minden egykorú német irodalmi és nyelvművelő társaság tagja volt; elsősorban saját korában rendkívül nagyrabecsült költő, ünnepi játékok és alkalmi költemények allegóriákkal, képekkel és szójátékokkal, valamint általa képzett új szavakkal zsúfolt nyelven szóló szerzője; aki Magyarországon elsősorban a NádasdyMausoleumban kiadott képmásokhoz Niccoló Avancini által írt latin nyelvű elógiumok németre fordítójaként (Nürnberg 1664) ismert, valamint egy számos magyar város és vár metszetével megjelent és az 1663-1664-es magyarországi török háború krónikájával kiegészített, Der Donau-Strand mit Allen seinen Ein- und Zuflüssen angelegenen Königreichen, Provinzen, Herrsch äfften und Städten, auch derselben Alten und Neuen Nahmen, vom Ursprung bis zum Ausflusse Samt einer kurtzv er fasten doch ausführlichen Hungar- und Türkischen Chronik ... című dunai topográfia (Nürnberg 1665; majd további kiadások) szerzőjeként. Birken előszava szerint ( VorErinnerung An den Edlen Leser) a Bécsből kapott kéziratból átdolgozott szöveget nyomtatás előtt vissza kellett küldeni ellenőrzésre. A császár által kijelölt előolvasó („Director") először Johann Baptist Suttinger volt, aki „a Fugger-féle eredeti első kötetét" 1660-ban kikölcsönözte a császári könyvtából és 1661 januárjában Nürnbergbe küldte, de a következő évben meghalt. Feladatát Johann Wilhelm Mannagetta császári történetíró és orvos vette át, de miután 1667-ben ő is meghalt, a nyomtatás végül Petrus Lambeck udvari könyvtáros és császári történetíró felelősségére történt. Az új előszó leginkább a nyelvi tisztogatás, az új, úgymond ma használatos németre való átdolgozás fáradságos munkáját emeli ki. Ezen túl megemlékezik arról, hogy „jobb rendbe", azaz szigorúbb időrendbe szedte az elbeszélést, minthogy szerinte a kronológia lenne a történetírás vezérfonala („Wie dann die manchmal sehr verwirrte Historie / ein rechter Labyrinth und Irrgarten / und allein die Jahrzahl-ordnung der Ariadne-Faden ist durch dessen führung man aus sovielen Irrgängen sich zu entwickeln hat"), továbbá hogy kijavította, illetve kiegészítette volna a művet régebbi és újabb történetírók alapján - e munka komolyságában azonban van okunk kételkedni. Friedrich Roth szerint az átdolgozás során elsősorban az augsburgi vonatkozásokból húztak, és Birken eltüntette persze a heroldokat is versezeteikkel együtt - ezeket a kényes ízlésű átíró poéta nyilván rendkívül művészietlennek találta. Valóban kiegészítették a családfákat a 16. század közepe utáni leszármazottakkal, és ennek megfelelően megrostálták, javították és szintén kiegészítették a címereket. Gondosan és egy ábrán is magyarázva tért ki arra az előszó, hogy a fekete-fehér nyomatokon milyen vonalkázás és pontozás melyik színnek felel meg a heraldikai ábrázolásokon. A szöveghez egyrészt a szereplők szájába adott beszédek („die Orationes Historicas oder GeschichtReden"), másrészt a személyeket bemutató képmások („Bildnis") és a legfontosabb események ábrázolásai („die Figuren der vornemsten Begebnise") társulnak, amelyek azt hivatottak szolgálni, hogy az olvasó jobban bele tudja magát élni az elbeszélt eseményekbe. („Solchergestalt / indem Er [ mármint az olvasó] nicht allein liset / was sie gethan und geredet / sondern auch die Personen und Oerter / allwo und von welchen ein- und anders geredet und getahn worden / vor sich sihet: wird Ihm das vergangene allerdings gegenwärtig gemacht / gleich als wan(w) er zur selbigen Zeit gelebet / und alles selber angeschauet und gehört hätte.") A kézirat képeinek és a nyomtatott kiadás metszeteinek viszonyát tudtommal még nem vizsgálták. A különbségek bizonyosan jelentősek - és nem csupán a képek átdolgozásából és metszéséből adódnak - az illusztrációs anyag egy vagy nagyobbik része teljesen kicserélődött. Biztosan teljesen új mindaz, amit Philip Kilian metszett. így a címlap előtti egészoldalas metszet, amely az I. Lipót babérkoszorús mellképe alatti kolonnádban annak a hat Habsburg uralkodónak egészalakos képmását ábrázolja, akiknek élete és uralkodása a kötet hat könyvének fő tárgya, míg az oszlopfőkön az uralkodói erényeket megjelenítő puttók ülnek. Ez a lap Jonas Arnold kompozíciója. Kilian metszette az ajánláshoz a császári pár mellképeit hozó oldalpárt és jelzett még egy metszetet, III. Frigyes egészoldalas képmását (p. 253) - s minthogy az egészoldalas arcképek az egész kötetben egységesek, nyilván a többit is neki tulajdoníthatjuk. A kötet minden más metszete jelzés nélküli. Minden könyvet az abban tárgyalt uralkodó gazdag keretezésű mellképe indít, amely mellé, az előző oldal viszszájára, egészoldalas latin nyelvű elógiumot nyomtak. A könyvek belsejében a további családtagok mellképei már úgy töltenek meg egy-egy teljes oldalt, hogy a képmáshoz felirat és egy-egy hatsoros latin, illetve német vers is járul; míg a jelentéktelenebb, rövid életű családtagok és