Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
Maius, de ez sem terjedt ki minden esetre. Egyre sürgetőbbé vált az addigi íratlan jog (szokásjog) összefoglalása. A rendek sürgetésére a király Werbőczit bízta meg a törvénykönyv összeállításával. 1514-ben készült el a Hármaskönyv, melyet az országgyűlés jóváhagyott, és a király is megerősített. Törvényerőre mégsem emelkedett, mert az udvari párt megakadályozta azt, hogy a könyvet elküldjék a megyéknek, ami alapfeltétel volt. A művet Werbőczi ezek után a saját költségén adatta ki Bécsben Singrienernél 1517-ben. A könyv igen gyorsan elterjedt, 1565-ben Weres Balázs kivonatos magyar fordításában is megjelent, s ezt ültette át horvát nyelvre a varasdi jegyző, Ivanus Pergosic, de mint az előszóban említi, helyenként a latin eredetit is figyelembe vette. Munkája 1574-ben Nedelicen jelent meg, ami ekkor Zrínyi György birtoka volt, a címlapot követő ajánlás is neki íródott. Hoffhalter korábban Alsólendván nyomtatott, majd vallási okok miatt költözött át pártfogója birtokára. A törvénykönyv horvát kiadásnak érdekessége, hogy első két ívének nyomtatásában két változat ismert: az eredeti, Várasd környékén beszélt kaj-horvát nyelvű és a sto-horvát dialektus szerinti. Jankovich Miklós példányában a kaj-horvát nyelvi változat olvasható. W. S. Á. RMK II 136; CSEKEY ISTVÁN: Werbőczy és a magyar alkotmányjog. Kolozsvár 1942, 62-64; BADALIC, JOSIP: Jugoslavica usque ad annum MDC. Baden-Baden 1966 2 , 151; RMNy 354. Szövegkiadás: Sztefana Verbecija Tripartitum. Kiad. KADLEC, KAREL. Beograd 1909 262. Szenei Molnár Albert magyar grammatikája és Ramus retorikája Kolligátum: (1) Szenei Molnár Albert: Novae Grammaticae Ungaricae succincta methodo comprehensae ... libri duo. Hanau, 1610, Thomas Villerianus impensis Conradi Biermanni; (2) Ramus: Rhetoricae libri duo. Comment. Audomarus Talaeus. Ed. Johannes Bisterfeld. Herborn, 1610, Christoph Corvinus Papír; pp. 202[recte 206] és pp. 90+[4]; 8°; 17. századi, kartonra kasírozott dísztelen pergamenkötésben (170 x 107 mm) Jankovich Miklós gyűjteményéből. (Bejegyzés az előzéklap színén: „B. Hist. S. Ling, et Litt: Hung. I Biblioth. Hung. Jankow. I F. ord. 5.") Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: RMK I 422 (1. péld.) Latin nyelven írt magyar nyelvtan, amelynek célja, hogy lehetővé tegye idegenek számára is a magyar nyelv elsajátítását. A 16-17. század fordulóján a nyelvészet általános népszerűségnek örvendett a német tudósok körében, s határozott érdeklődés mutatkozott a héberrel rokonnak hitt magyar nyelv iránt is. A művet Szenei Molnár Albert az irodalompártoló hesseni fejedelemnek, Móric tartománygrófnak ajánlja, akinek anyagi támogatását élvezve telepedett le Marburgban (1607). A kora legjobb tudományos színvonalán megírt munka két fő fejezetből áll (Etymoloßia és Syntaxis), s a magyar szavak ragozását, képzését és összekapcsolását magyarázza. Nemcsak helyesírási szabályokat ad, hanem a magyar nyelv nyelvtani rendszerezését is, amelynek alapját természetesen a latin nyelvtan kategóriái képezik. Módszeréről maga a szerző írja az előszóban, hogy Petrus Ramus Grammaticaux követi. A magyar nyelvű példamondatok és mutatványszövegek, köztük az ajánlásban olvasható terjedelmes idézet Székely István világkrónikájából (Krakkó 1559) a nyelvi jelenségek bemutatásán kívül rejtetten a magyar történelem és földrajz ismertetését is szolgálják a külföldi olvasó számára. A kötet végén a Miatyánk, az Apostoli hitvallás és a Tízparancsolat magyar és latin szövege található. A mű Hanauban, Thomas Villerianus nyomdájában jelent meg, a címlapon „Triplex concordia tuta est" körirattal a nyomdász fametszetes jelvénye. Példányainkban Szenei Molnár nyelvtanához még a 17. században hozzákötötték Petrus Ramus francia filozófus (1515-1572) retorikai munkájának Talaeus-féle 1610-es herborni kiadását. V. K. RMK I 422; SzATHMÁRl ISTVÁN: Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk. Budapest 1968, 174-199; RMNy 995; BALÁZS JÁNOS: Szenei Molnár Albert és az európai nyelvtudomány. In: Szenei Molnár Albert és a magyar késő-reneszánsz. Szerk. CSANDA SÁNDOR-KESERŰ BÁLINT. (Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 4.) Szeged 1978, 67-81. 263. Lackner Kristóf könyve a Szent Koronáról, egykorú illuminálással Lackner, Christoph: Coronae Hungáriáé emblematica deseriptio ... 1615 Lauingen, Jakob Winter Papír, tempera, arany; pp. 207; 4°; 18. századi, kartonra kasírozott barna bőrkötés, aranyozott gerinccel, piros metszéssel (187 x 147 mm) Jankovich Miklós gyűjteményéből (bejegyzés az első levél rectóján: „Biblioth. Hung. Jankowichi I H. ord. 7.") Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, RMK III 1156 (3. péld.) A magyar korona jelképes értelmű leírása. A szerző, Lackner Kristóf (1571-1631) a sztoikus államelméleti irodalom kiváló művelője; írását Thurzó György (1567-1616) nádornak ajánlotta, aki iránt Sopron város támogatásáért külön hálát érzett. A mű megírására II. Mátyás koronázása (1608) és a királyi ékszerek Pozsonyba va-
