Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

a possessorbejegyzés), csak a példány-nyilvántartóból derül ki, hog)' az ő tulajdonában volt. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: RMK 181 Értekezés a spanyol inkvizícióról. Az elöljáró beszéd tanúsága szerint János Zsigmond fejedelem fordíttatta le és adatta ld a művet: „Tetszett ez okáért urunknak, a mi felséges királyunknak, hogy e könyvet magyar nyelvre tolmácsolnák és kinyomtatnák. Költséget is adott a nyomtatásra". Az eredeti munka 1567-ben Heidelbergben Sanctae inquisitionis Hispániáé artes címen jelent meg. Szerzője Reginaidus Gonsalvius Montanus spanyol domonkos szerzetes, aki egyházát elhagyva írta meg vádiratát az inkvizíció ellen. A magyar kiadásban Heltai Gáspár neve ugyan nem szerepel, de az inkább szabad átdolgozásnak mondható fordítás stílusa, az önálló bevezető és befejező részek, a betoldások Heltaira vallanak. Károlyi Péter is Az egy igaz istenről szóló könyvében (Debrecen 1570) Heltait mondja a fordítónak. Az inkvizíció szörnyűségeit ecsetelő, regényes elbeszélésekkel teli történetbe Heltai beleszőtte saját nézeteit, antitrinitárius hitvallását is. A hazai viszonyokról szóló betoldások közül egyháztörténeti szempontból kiemelkedik a Szántai István 1538. évi segesvári vitájáról tudósító leírás. A nyomtatvány hely és nyomda megnevezése nélkül jelent meg, de a betűtípusok tanúsága szerint a kolozsvári Heltaiműhelyben készült. Heltai Gáspár (1510-1574) a magyar reformáció irodalmának jeles egyénisége, nyomdász. Erdélyi szász származású, német anyanyelve ellenére a magyar reneszánsz széppróza egyik megteremtője. Fiatalabb éveiben katolikus pap volt, fokozatosan jutott el a lutheránus elvekhez, majd a helvét iránynak lett követője, s végül az antitrinitáriusokhoz csatlakozva az 1569. évi nagyváradi hitvitán Dávid Ferenc oldalán vett részt. 1550-ben társult a kolozsvári Hoffgreff György nyomdásszal, 1558-tól mint a nyomda egyedüli tulajdonosa szerepel. Heltai jó üzleti érzékkel mérte fel a magy/ar városi olvasóközönség igényeit. Nemcsak a mindenkori felfogásának megfelelő vallási irányzat hitvitázó irodalmát adta ki, de a világi szórakoztató széppróza kiadásában is élen járt. A műhely kiadványait maga szerkesztette, jórészt maga írta vagy fordította, s következetesen alkalmazott nyomdai írásmódja hatott az egységes magyar helyesírás és hangjelölés kialakulására. V. K. RMKl 81; RMNy 288; VARJAS BÉLA: Heltai Gáspár, a könyvkiadó. In: MKSz 89 (1973), 290-311; VARJAS BÉLA: A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei. Budapest 1982, 220-241. Szövegkiadás: Heltai Gáspár: Háló. Kiad. TRŐCSÁNYI ZOLTÁN. Budapest 1915; Heltai Gáspár: Háló. Válogatás Heltai Gáspár műveiből. Kiad. KŐSZEGHY PÉTER. Budapest 1979 261. Werbőczi István Tripartitumának horvát fordítása Decretvm koterogaie Verbewczi István diachki popiszal a poterdilghaie Laszlou koterie za Mathiassem kral bil zeusze ghoszpode i plemenitih hotieniem koteri pod Wngherszke corune ladanie szlisse. Od Ivanvssa Pergossicha na szlouenszki iezik Obernien 1574 Nedelic, [Rodolphus Hoffhalter] Papír; foil. [4]+88[recte 89]+[5]; 2°; fametszetes címlappal, az utolsó levél hátoldalán a nyomdász fametszetű címerével; dísztelen zöld bőrkötés, zöld metszés (275 x 182 mm) Jankovich Miklós gyűjteményéből (bejegyzés az első levél rectóján: „B. Hist. Ser. Juridicus I Biblioth. Hung. Jankowich I E. ord. 13."). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, RMK II 136 Werbőczi István (1458-1541), a nagy műveltségű jogtudós, köznemesi családból származott; kezdetben a királyi kancellárián működött, majd 1516-ban királyi személy nök lett. Az egységes jogalkalmazással már korábban is próbálkoztak, erre tett kísérletet a Mátyás-féle Decretum