Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

N 11-en olvasható a nyomtatás adatait tartalmazó kolofon, majd a tárgyi mutató következik, mely a szentek betűrendjében adja meg az említett levélszámozás szerinti szöveghelyet. E mutató az N XIIII. levélen jelzi Husz János életrajzát, az O III-on pedig Prágai Jeromosét, kötetünkben viszont e levelek nem találhatók, s nem csonkasága miatt, hanem tudatos kiadói megfontolásból: csak a huszitizmussal szimpatizáló megrendelők számára fűzték be a szentnek tartott két cseh mozgalomvezető életrajzát, a katolikusoknak szánt példányokból kihagyták, a tartalmi mutatóban viszont a hivatkozás bennmaradt. (Jelenlegi tudomásunk szerint a világon mindössze két olyan példány van, mely ezt a két életrajzot is tartalmazza.) Az itt bemutatott példányból is hiányzik a két cseh életrajz, egykori tulajdonosa éppen ezért megkísérelte kitörölni a mutatónak az erre utaló két sorát, de csak a festék maszatolódott el, a két név tökéletesen olvasható. W. S. Á. UNGAR, RAPHAEL CARL: Neue Beyträge zur alten Geschichte der Buchdruckerkunst in Böhmen. Prag 1795, 32-35; HC 6522; Horváth 1895, 462; Cesky slovník bibliograficky, I. Praha 1910, 47-50; Kriihopis ceskoslovenskych tiskû od doby nejstarsí az do koncé XVIII. století, I. Praha 1925, 9-10. sz.; TOBOLKA, ZDENËK V.: Dejiny ceskoslovenského knihtisku v dobe nejstarsí. Praha 1930, 24-30; HORÁK, FRANTISEK: Pet století ceského knihtisku. Praha 1968, 76; C/H 1866. 254. Aristoteles összes műveinek első görög nyelvű kiadása, I. kötet 1495 Velence, Aldus Manutius Papír; foil. 234; 2°; újkori félbőr kötésben Jankovich Miklós könyvtárából (a második előzéken kézírásos bejegyzés: „Jankovich Miki. gyűjt"; az első nyomtatott oldal tetején kézírásos bejegyzés: „Ad usum novitiorum Vallisumbrosae, 1629"; a lap alján pedig a régi múzeumi, könyvtári bélyegző). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: Inc. 240/1 A középkor nyugat-európai tudósai a görög szerzők munkáit leginkább csak latin fordításban olvasták. Bizánc elfoglalásáig csak egy-egy görög nyelvtudással rendelkező tudós fordult meg Európa kulturális központjaiban. Itáliában a rendszeres görög nyelvoktatás kezdete egy bizánci diplomatának, Manuel Khrysolorasnak köszönhető. 1397-ben kezdett oktatni Firenzében, s ez az esemény nagy hatással volt az egész későbbi európai kultúrára. Tanítványai közé tartoztak a legkiválóbb humanisták, így Leonardo Bruni és Guarino da Verona is, ez utóbbi később Ferrarában nyitott iskolát, ahol számos magyar is tanult: Janus Pannonius, Báthori Miklós, Kosztolányi György és mások. Az itáliaiak közül egyik legkiválóbb tanítványa volt Aldus Manutius (1449-1515), aki ferrarai tartózkodása idején ismerkedett meg az itáliai humanizmus egyik meghatározó személyiségével, Pico della Mirandolával, majd két éven át a gróf kastélyában vendégeskedett. A Mirandolában töltött évek tovább gazdagították Aldus görög nyelvi és irodalmi ismereteit, s újabb görög tudósokkal köthetett barátságot. A gróf ugyanis több bizánci menekültet fogadott otthonába, közéjük tartozott a krétai születésű Manuel Adramytténos is, aki görög kéziratokat vásárolt keletről a főúr egyre gyarapodó könyvtára számára. Bár a vendéglátó gróf meglehetősen sokat volt távol Mirandolától, a kastélyában élő tudósok tudományos műhelyként tevékenykedtek. 1485 körül a gróf megbízta Aldust nővére fiai, a két ifjú Carpi herceg, Alberto Pio és Leonello tanításával. Carpiban találkozott először az ugyancsak krétai tudóssal, Markos Musurosszal (közismert latinos nevén Marcus Musurus) is, akivel éveken át együttműködött a görög szerzők műveinek kiadásában. Az 1490-es években kezdte meg Aldus Manutius Velencében önálló könyvkiadói és nyomdászi tevékenységét. Elsődleges életcéljának a latin és legfőképp a görög szer-