Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

BICZÓ PIROSKA: A „lelet" mint gyűjteményi tárgy. Proveniencia-problémák

könyvekből megismerhető lelőkörülményeit, mivel a prépostsági templom területének közel 90%-án volt régészeti kutatás. Feltűnő a különbség az ásatásokon előkerült egyedi leletek és a Jankovich-gyűjteménybe került tárgyak száma és nemesfém-értéke között. Ennek ellenére nehéz a prépostsági templom romjai közül származóként nyilvántartott nyolc tárgy bármelyikével kapcsolatban határozott kifogást emelni - leszámítva az Angyali üdvözletet ábrázoló pietra durât, amelynek még barokk elemeit sem sikerült kimutatni, és valószínű, hogy a 19. század elején készült az egész (64. sz.).

20 Öt darabnak az előkerülése csatornaásáshoz kapcsolódik. Minden esetben valószínűleg arról a 18. század végén készült csatornáról van szó, amelyik a templom déli falának alapjaira támaszkodva teljes hosszában átvágta az épületet.

21 Nehezen hihető, hogy egyetlen csatorna építése ennyi jelentős, egymástól korban és rendeltetésben különböző tárgyat eredményezzen. A tárgyaknak a leltárkönyvben rögzített lelőkörülményeit, korukat közelebbről megvizsgálva további kételyek ébredhetnek bennünk. Némi bizonytalanság merülhet fel eg}' jelenleg lappangó vagy elveszett, zománcdíszes, aranyozott ezüst csészével kapcsolatban, amelyet „in tumbis Albae Regiae in area vetustae ecclesiae effossis" találtak, és amely a ferences Jakosics Józseftől jutott Jankovichhoz.

22 Nem valószínű, hogy a csésze (tálacska) sírmelléklet lett volna, a „fehérvári sírokban" megfogalmazás azonban bizonyos mértékű általánosságot is magában foglal a lelőhelyre vonatkozóan, és így a csésze a prépostsági templom területén is előkerülhetett. Jakosicstól egy 17. századi ezüst mellkereszt is jutott a gyűjteménybe, amelyet a csatorna ásásakor találtak, szintén sírokban („infra détecta ibidem sepulchra inventa").

23 Ebben az esetben a történet már kevéssé hihető. Itt is a már említett, a templom déli fala mellett futó csatornáról lehet szó, ilyen késői temetkezés pedig inkább a templom északi oldalán, a 18. században még használt kápolnák közelében fordulhat elő. Ne feledjük azonban, hogy a prépostsági templom, majd romterülete az alapítás óta eg)' folyamatosan lakott város szívében van, így területén bármilyen korú „lelet" megtalálható. A Jakosicstól származó harmadik tárgy a prépostsági templom, leleteivel és az Árpád-kori ötvösséggel foglalkozó munkákból jól ismert darab. A koronára emlékeztető, filigrándíszes, kisméretű ötvösmunkát a prépostsági templom területén 1839-ben talált sír filigrándíszes tárgyai között tartja számon a kutatás, valószínű azonban, hog)' egy korábbi leletről van szó. Jankovichnak nem lett volna különös oka arra, hog)' Jakosicsot jelölje meg a korábbi tulajdonosként, ha ez nem lett volna csakugyan így. Jakosics 1839-ben már nem élt, így a koronácska sem tartozhatott az 1839-es lelethez, a prépostsági templom területéről való eredetét azonban semmi sem zárja ki.

24 A Jankovich-gyűjteménynek a templom környékéről származó leleteivel kapcsolatban még egy bizonytalan adatra kell felhívni a figyelmet. Fejér György 1817-ben két arannyal és festékkel ékes rézedényt is említ, amelyek 1795ben a „régi Fehérvári Monostoron" átvezető csatorna építésekor kerültek elő. E daraboknak a prépostsági templomhoz, mint lelőhelyhez való kötése már a gyűjteményhez kapcsolódó legendák közé tartozik.

25 A gyűjtemény legtöbb emléke a fővárosról és környékéről származik. A Jankovich tulajdonába különböző módokon került tárgyak közül figyelmet érdemelnek a budai várban, a Szent György téren talált és Jankovich által Hunyadi Mátyás első félesége, Podjebrad Katalin sírjaként meghatározott leletből származó darabok. Jankovich a sír feldúlása után nem sokkal tanulmányozhatta a József nádor rendeletére a városi tanácsnak beszolgáltatott leleteket, és nyilvánvalóan valamelyest a találás körülményeiről is értesült. A leletek között a koponyán lévő „arany tsüggőrojtokat" és ,,a' ruházat lefosztásából vissza adott szakadékokat" említi. Elsorolja, mi minden - hajtűk, függők, karkötők, nyakkötők, pártaöv, gyűrűk, olvasó, kereszt - lehetett még a sírban, amire nem figyeltek fél. G^najteményi leltáraiban később mégis - amint erre Nag)' Emese felhívta a figyelmet - három tétel: két hajtű és eg)' ostyatartó kapcsolódik a Szent György téri lelethez. Mindhárom tárggyal kapcsolatban megjegyzi a leltárkönyv, hogy Katalin királyné szarkofágjának kiásásakor kerültek elő, míg más, a Szent György tér tereprendezésekor előkerült daraboknál a sírra nem történik utalás.

26 A Gyulafehérvárról származó tizenkét „lelet" közül egy római fibula kivételével - amelyet a közvetítő, Totesz Izsák szerint az antik Apulum romjai között találtak -, a gyűjtemény „régészeti" tárgyai a székesegyházban végzett különböző munkák során előkerült darabok - többnyire ékszerek -, csaknem mind Litteráti közvetítésével kerültek Jankovichhoz. Litteráti a tárgyak egy részét árverésen vette Cseresznyés kanonok hagyatékából

27 - amelyből egyébként szép barokk ezüsttárgyak is jutottak Jankovichhoz. A trencséni vár nyolc „leletéből" - egy a vár romjai közül, a többi a várkriptából - kettő az Illésházy családtól, három kereskedők közvetítésével került a gyűjteménybe, míg további három megszerzésének körülményeire nincsenek adataink.

28 A vajdahunyadi tárgyak teljes egészében Litterátitól származnak, négy darab a templomból, kettő pedig a városból.

29 A marosvásárhelyi templom hét darabjából egy kereskedőtől, míg a többi a lelkésztől jutott Jankovichhoz.

30 A gyűjteményben nagyobb tárgyszámmal megjelenő római lelőhelyek közül Szombathely esetében közvetítővel nem találkozunk, vásárlási árral is alig. Ebben annak is szerepe lehet, hogy Jankovich részt vett a szombathelyi ásatáson.

31 Az Adonyból származó hat gyűrűből hármat a helyi postamestertől szerzett aki valószínűleg maga is érdeklődött a régiségek iránt -, kettőt a helybeli kereskedőtől, egynek pedig a megszerzési módja ismeretlen.

32 A fenti áttekintésből érzékelhető, hogy több „lelet" személyes mozgáskörzetének közeléből jutott Jankovichhoz (Székesfehérvár - Buda - Pest), más, gazdagabb lelőhelyeknél pedig a közvetítő-kereskedő és gyakran a gyűjtő személye (Jakosics atya és Cseresznyés kanonok) játszott szerepet a tárgyak nagyobb számában. (Gyulafehérvár esetében mindez együttesen érvényesült.)