Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

Dávidné Soltári Kéziratos énekgyűjtemény 1790-1791 Erdély Papír, tinta; foil. 146 A kézirat zömét Daróczi József, székelyudvarhelyi városi tanácsos írta össze, miként a 291. oldalon olvasható bejegyzés tanúsítja: „Scriptum est per Josephum Darotzi Anno 1791 Die 7ma Április". A versgyűjtemény Jankovich Miklós tulajdonában volt, aki a kódex egészét bemásoltatta a Nemzeti Dalok Gyűjteményébe (Stoll 2002, 531. sz.), négy történeti éneket a II. kötetbe íratott, a többi vers a III. kötetbe került. Sárospatak, Tiszáninneni Református Egyházkerület Nagykönyvtára, jelz.: Kt. 630 A 17-18. századi profán világi költészet egyik leggazdagabb és legérdekesebb gyűjteménye ez a kézirat. Erdélyi származását többek között az is bizonyítja, hogy anyagának nagyobbik része más erdélyi kéziratokban is megtalálható. Egy román nyelvű éneket is tartalmaz. (A könyvben kották is vannak, ezek azonban igen pontatlanok, zenetörténeti szempontból nehezen hasznosíthatók.) A versgyűjtemény népszerű, szórakoztató, a „hivatalos" irodalmon kívül rekedt énekei sok szállal kötődnek a folklórhoz, egyfelől azért, mert a kézirat a népdalok archaikus rétegeivel rokon szövegeket is megőrzött (pl. „Teli kertem zsályával, / Szerelemnek lángjával" stb.), másfelől azért, mert az itt lejegyzett énekek egy része folklorizálódott (pl. „Egy pár fdes tallért adnék, / Ha kedvemre mulathatnék"; „A gazdasszony káposztát főz, / A fejében hatott a gőz" stb.). A kötet mégsem tekinthető népdalgyűjteménynek. A Dávidné Soltáriban megjelenő dalkultúra nem szájhagyomány útján, hanem írott források alapján terjedt, és a parasztság dalkincsével nem érintkezik közvetlenül. Sokkal inkább a kollégiumi diákság „felvidító" - nyomdafestéket nem tűrő -, mégis kiművelt közösségi költészete ez. A verseskönyv népszerű erotikus költeményei sokszor a kocsmai diák-összejövetelek hangulatát tükrözik; ilyenek az ún. lánysorolók („Minthogy otthon is úgy látja, / A pap lyánya megkívánja, / Hogy néki minden innepre / Deák menjen segítségre" stb.) és kurvacsúfolók („Ári ári Szabó Sári nagy ringyó"; „Állj félre innét boszorkány"). A tobzódó, ivók és bordélyok táján kódorgó értelmiségiek a versek főszereplői: „A deákkal szeretél társalkodni, / Az úrfiakkal egy ágyban alunni, / De a regulán túlszaladt, / Mert az ágy vélek leszakadt" - olvassuk az egyik csúfolóban. Maga a kötetcím afféle - a kor diák-melodiáriumaira jellemző - tréfa; más egykorú énekeskönyvek is viselnek ugyanilyen vagy hasonló címet, pl. a Csokonai verseit őrző debreceni Dávidné Soltári (Stoll 2002, 647. sz.) és a Dávidné Dudája (Stoll 2002, 602. sz.). A Sárospatakon őrzött Dávidné Soltárinak alaphangját az első lapon olvasható humoros bejegyzés adja meg: „Dávidné Soltári, amely is fordíttatott angliai nyelvből magyarra Görög Heléna és több szüzeknek kedvekért 1790-ben lOedik decembris, Szerelmes Péter, a Venus oltára mellett szolgáló ifjú által". A kötet a kéziratos énekeskönyvek szokásához híven történetileg rétegezett, és bőven merít az elmúlt 17. század szerelmi költészetének anyagából is. A Dávidné Soltári Jankovich Miklós kollekciójának jellemző darabja volt, szorosan illeszkedik az óriásira duzzadt Nemzeti Dalok Gyűjteményében megmutatkozó nyelvtörténeti és irodalomtörténeti koncepcióba. Á. P. Régi Magyar Költők Tára, 17. század, III. Szerelmi és lakodalmi versek. Kiad. STOLL BÉLA. Budapest 1961; Pajkos énekek. Kiad. STOLL BÉLA. Budapest 1984; Küllős 1985, 166, 171; Régi Magyar Költők Tára, 18. század, IV. Közköltészet, 1. Mulattatók. Kiad. KÜLLŐS IMOLA-CSÖRSZ RUMEN ISTVÁN. Budapest 2000; Stoll 2002, 393. sz. 232. Magyar világi énekek 1789-1793 Jankovich Miklós Papír, tinta; foil. 71+[3]; 220 x 180 mm; papírkötésben Jankovich Miklós ifjúkori énekgyűjteménye; 5 külön címmel ellátott füzetből és utólag bekötött levelekből összeállított autográf kézirat, összesen 213 szöveget tartalmaz. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Quart. Hung. 175. Jankovich Miklós nemcsak ritka kéziratokat, hanem versszövegeket is gyűjtött, s elmondható, hogy a régi magyar költészet ritkaságainak megmentését és megőrzését még a kincset érő kódexek felhalmozásánál is fontosabbnak tartotta. Tudósként leginkább a magyar költészet nyelv- és irodalomtörténeti vonatkozásai foglalkoztatták. A Magyar világi énekek kézirata igen értékes dokumentuma Jankovich Miklós dalgyűjtő tevékenységének. Jankovich saját kollekcióját tartalmazza, tehát a kötet nem más énekeskönyvek kivonata. A gyűjtő 17 évesen, pozsonyd joghallgató korában kezdte füzetekbe írni a kezéhez jutott különféle világi dalokat. „Nemzeti" énekmentő aktivitásának korai és egyben legérdekesebb periódusa volt ez. Az énekgyűjtemény közveden forrása ismeretlen, alighanem hiába is keresnénk ilyet. Jankovich valószínűleg darabonként szedte össze az egyes tételeket. Noha a könyv sok folklórjellegű alkotást is tartalmaz (pl. hazugságverseket: „Jó napot, vitézek, ide hallgassatok", „Fenékkel felfordult már az egész világ", vagy a jól ismert Tücsöklakodalom egyik változatát: „Szegény legény a prücsök, házasodni készül"), a kötet mégsem nevezhető népdalgyűjtésnek. Sokkal inkább a 17-18. századi kéziratos énekeskönyvek világával rokonítható: vegyesen tartalmaz archaikus szerelmi éne-