Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

keket (pl. „Bolondság volt nádhoz bízni"; „Ifjúság mint sólyommadár" stb.), vitézi verseket, kuruc dalokat (pl. „Hol vagy most te, nyalka kuruc") és saját korabeli népszerű verseket. A kutatás kimutatta, hogy az összeíró bőven merített ponyvakiadványokból is. Köztudomású, hogy Jankovich jelentékeny ponyvagyűjteménnyel rendelkezett. Az ifjúkori Jankovich-kézirat legközelebbi rokona egy 1800-ban összeírt, Nyitra megyéből származó kéziratos énekeskönyv (Világi énekek és versek, Stoll 2002, 557. sz.), amely kései lejegyzése ellenére igen sok régi, 18. század eleji darabot is tartalmaz. A két kézirat közti összefüggés jellegét és szintjeit több tanulmány is vizsgálja. Jankovich kézirata a magyar közköltészet kiemelkedő forrása, a folklorizálódott vagy folklórjellegű versműfajok egész sorát tartalmazza, különösen gazdag asszony- és vénlánycsúfolókban, ezek közt több erotikus ének is olvasható (pl. „Most izenték Komáromból, köll-e leány vagy nem?"). Jankovich feljegyez egy kóbor katonák kalandjairól szóló latoréneket is („Hopp, hopp, anya, süss malacot"), amely a feltehetően 16. századi Pajkos énekkel a magyar közköltészet talán legrégebbi darabjával mutat párhuzamokat. Ez az énektípus éppen Jankovich korában kezdett eltünedezni a magyarországi szájhagyományból, mivel a sokkal népszerűbb betyárdalok kiszorították. Jankovich nem volt textológus - kéziratait nem a modern szövegkritika elveinek megfelelően készítette. A „kreatív" másolók azon típusához tartozott, akik javító szándékkal beleavatkoztak forrásaik szövegébe, ezért gyakran átírta, átdolgozta az énekszövegeket, műfajmegjelölésekkel, címekkel látta el őket. Természetes, hogy azokban az esetekben, amikor az általa lejegyzett ének szövege régebbi vagy hitelesebb forrásokban is - pl. a Szentsei-daloskönyvben vagy a Dávidné Soltáriban - megvan, akkor Jankovich másolatát nem tekinthetjük mérvadónak. Mindazonáltal Jankovich sok érdekes énekváltozatot őrzött meg. Jankovich Miklós ennek a korai kolligátumának jelentős részét utóbb beiktatta tízkötetes reprezentatív sorozatába, a Nemzeti Dalok Gyűjteménye 8. kötetébe is. Érdekes megfigyelni, hogy ez a későbbi másolat olyan válogatás, amelynek koncepciója jelentős mértékben különbözik ifjúkori elgondolásaitól. A korai gyűjtemény több olyan darabot is megőrzött, amit a mai folklorisztika népköltészeti alkotásként tart számon. Jankovich éppen ezeket a népköltészethez legközelebb álló darabokat hagyta ki kései válogatásából. Ez a szelekció jól mutatja, hogy valójában mit értett Jankovich „nemzeti" dalkultúrán. A Magyar világi énekek 3. füzetébe egy tematikus csoportosítás vázlatát jegyezte föl. Megkülönböztetett vitézi, erkölcsi és gúnyolódó, szerelmes, nyájas, pásztori és paraszti énekeket. Az utolsó csoportba tartozó dalokat nem emelte át a „nemzeti dalok" közé. A pajzán, „fajtalan" szerelmi dalokat sem kedvelte, de népszerűségük miatt ezeket mégsem mellőzhette. Á. P. STOLL BÉLA: Világi énekek és versek. In: MKSz 71 (1955), 221-223; Régi Magyar Költők Tára, 17. század, III. Szerelmi és lakodalmi versek. Kiad. STOLL BÉLA. Budapest 1961; Pajkos énekek. Kiad. STOLL BÉLA. Budapest 1984; Küllős 1985, 157-159; Régi Magyar Költők Tára, 18. század, IV. Közköltészet, 1. Mulattatók. Kiad. KÜLLŐS IMOLA-CSÖRSZ RUMEN ISTVÁN. Budapest 2000; Stoll 2002, 3 8 3. sz. Göröß nyelvű kézirat 233. Görög nyelvű evangéliumos könyv Tetraeuangelion 12. század Bizánc Pergamen, papír, barna és (többféle árnyalatú) vörös unta, tempera, arany; foil. [3]+300; 207 x 150 mm, írástükör: 140 x 104 mm, 22 sor; minuscula mixta írás, a betűk árral húzott vonalakról függnek; új, aranyozott világos barna bőrkötésben, kék metszéssel, aranyozott félbőr dobozban (Lang József, Buda, 1856) A 16. században Johann Jakob Stainach birtokában volt (sérült, rézmctszetű ex librise: fol. Ír). Jankovich Miklós 1804-ben vásárolta Helmstadtban, Johann Benedikt Carpzow (1720-1803) hagyatékának árverésén 140 aranyért, ugyanakkor, amidőn Luther