Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

212. Konrad Mörlin imakönyve 1505 Augsburg Pergamen, tinta, tempera, arany; foil. 170; 133 x 94 mm, írástükör: 92 x 60 mm, 16 sor; bastarda írás (két kéz), díszített; 1979-1980 között készült, fatáblára húzott, sötétbarna juhbőr kötés Jankovich Miklós könyvtárából. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Cod. Lat. 309 A gondosan szerkesztett imakönyvet a Wertingenből való Sixtus Schenk fráter másolta az augsburgi Szent Ulrik és Afra bencés kolostorban az apát, Konrád Mörlin számára 1505-ben. Erről a scriptor saját bejegyzése tanúskodik (169v). Mörlin apát (1496-1510) két címere is megtalálható a kódex utolsó lapján Szent Ulriknak, Afrának, valamint Szent Benedek atyjának és anyjának a címerei között. Az első és utolsó lapot egyébként a Római Birodalom országainak címerei keretezik. A középkorvég legnépszerűbb reprezentatív imakönyvtípusa, a hóráskönyv, világiak számára készült. Az egyháziak napi imakötelezettségét a breviárium tartalmazta. A bencés apát imakönyve mind a breviáriumi, mind az ebből kivont hóráskönyv-elemeket minimálisra csökkenti, ennek ellenére mindkét könyvtípus befolyással van a kötet tartalmára és elrendezésére. Az imakönyv kalendáriummal kezdődik, melyben a két védőszent, Ulrik és Afra ünnepét mbrummal emelték ki. Ezután a Szentháromsághoz, annak mindhárom személyéhez és a Szűzanyához szóló magánimádság-csoportok következnek. Ezeket a kolostor és az apát számára fontos szentek követik. A valódi „de Sanctis" rész ezután kezdődik, ebben a szentekhez szóló megemlékező könyörgések (suffragiumok) a szentek hierarchiája (angyalok, apostolok, vértanúk, hitvallók, szüzek) szerint követik egymást. A hóráskönyvekkel az imakönyvet leginkább gazdag díszítése rokonítja. A 18 nagyobb miniatúra mellett 87 esetben található teljes, 21 esetben szerényebb keretdísz a kötetben. Az apátot magát nyolcszor örökítették meg, általában imádságba merülten. A kódex Mörlin apáttól az augsburgi kolostor tulajdonába került. Az OSzK Inventárium codicum manuscriptorum Latinorum in duodecimo című, valamennyi kötetes kéziratot tartalmazó repertóriumában a 65-ös számon szerepel. Itt feltüntették, hogy Jankovich Miklós volt az előző tulajdonos. A középkori kódexeknek a 19. század végétől vezetett külön repertóriuma már nem említi Jankovich nevét, amint a Bartoniek-féle katalógus sem. Feltételezzük, hogy a megrongálódott kötésből - erre vall az újrakötés - még a múlt században elkallódott a Jankovichra utaló bejegyzés. M. Ed. Hoffmann 1928, 42^3; Bartoniek 1940, 309. sz.; Cimélia 2000, 56-57. Latin nyelvű újkori kéziratok 213. Fejérváry Károly album amicoruma 1763 körül Papír; foil. 135; 100 x 165 mm; eredeti, aranyozott bőrkötés, a lapok élén arany metszéssel Jankovich Miklós első gyűjteményéből (rombusz alakú gyűjtőpe esettel). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Oct. Lat. 118 Az album amicorum (Stammbuch, philotheca) a 16. század közepén születő könyvműfaj: kisméretű, nyolcadrét vagy tizenkettedrét formátumú beíratlan könyvecske, amelybe a peregrináló diákok tanulmányútjuk során patrónusaik, professzoraik, diáktársaik bejegyzéseit gyűjtik. Kialakulását az 1530-as, 1540-es évekre tehetjük, protestáns humanista egyetemi környezetbe, konkrétan Witten-