Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
et vaginám ligneam bysso violacei coloris obductam, tam superiori quam inferiori parte ad duas circiter spitamas longa argentea inaurata obductura turcoidibus insitis exornata; in medio continens similem latam ligaturam 7 turcoidibus et maiori argenteo annulo provisam. Gladius hic spectabat ad Gábrielem Dúló, arcis Carponensis celebrem contra Turcos defensorem, initio seculi 17-mi viventem." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Fegyvertár), ltsz.: 55.3351 Szablya kettős vájattal ellátott fokéles pengével, amelynek egyik lapján a „KAMUTHY" név olvasható. Aranyozott ezüst szerelése türkizekkel van kirakva. A felület legnagyobb részét préselt és áttört, majd utánvésett technikával készült arabeszk díszíti. Az alsó felkötőpánton látható akantuszlevelek a késő reneszánsz művészet szép példái. A sarupánt alján látható vésett virágok is figyelemre méltóak, akárcsak a 197 függőlegesen lefutó három sorban elhelyezett magas foglalású türkizek. A szablya jól mutatja, hogy a magyar mester török előkép alapján dolgozott, amely ezt a szablyát így a „portai formára" készült fegyverek körébe sorolja. K. S. T. Kalmár 1971, 81; LuGOSi JÓZSEF-TEMESVÁRI FERENC: Kardok. Budapest 1988, 57. kép.; KOVÁCS S. TIBOR: Török hatás a magyar fegyvereken a 15-17. században. In: FA44 (1995), 231. 198. Díszbuzogány 17. század Ázsia Fa, szaru, aranyozott ezüst, rubinok; h.: 49, 5 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Arm., 51. sz.: „Cambuca vetustissima in nodum corneum pellucidum, lapidibus rubinis argento inaurato insitis exornatum, desinens, manubrio partim corneo partim argenteo inaurato. Opus singularis et miri laboris. Videtur esse partium Asiae superioris. 198 Ex antiquissima collectione Comitum Kemény ex Transylvania obtentum, et a Principe Joanne Kemény in captivitate quondam Tartarica existente, adlatum." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Fegyvertár), ltsz.: 54.1952 A buzogány nyomott gömb formájú fejét fából készítették, amelyet szarvasmarhatülökkel vontak be. A buzogány fejének tetején csipkés szélű aranyozott ezüstlemez található, amelyen tizenhárom - virágszirmot formázó - magas foglaltban csiszolatlan rubinokat láthatunk. A felső lemez alapdíszítését a vésett, egymáshoz indaszállal kapcsolódó stilizált hatayi virágok adják. A buzogány szaruból készült nyele fokozatosan keskenyedik, alsó részét aranyozott ezüstlemez borítja. A lemez közepén medaillonok, míg a széleken félmedaillonok találhatók, amelyek közepén véséssel kialakított virágtöveket figyelhetünk meg. A virágtövek hátterét erőteljesen vésett függőleges vonalak adják. A buzogányt formája és az a sajátossága, hogy' részben szaruból készült, a tatár készítésű fegyverek közé sorolja. A díszbuzogány nemesfém szerelését - minden valószínűség szerint - egy tatár szolgálatban álló örmény vagy török ötvös készítette. A műtárgy fején található, virágszirmot formázó foglalatok a török díszítőművészet ún. saz-hatayi stílusát követik. A buzogány nyelének aranyozott ezüstlemezét díszítő motívumok, a felső rész „z" keretezése a 17. századi török fegyverek nemesfém véreiéivel hozhatók kapcsolatba. K. S. T. Kalmár 1971, 25; KOVÁCS S. TIBOR: Kemény János erdélyi fejedelem tatár buzogánya. In: FA 46 (1997), 179-194. 199. Nyeregtakaró, sabrak 18. század második fele Magyarország Sötétkék posztó, aranyozott ezüstfonallal (sodrott selyemmag köré csavart nemesfém fonal) domborúan hímzett, bélése kék lenvászon; 110 x 178 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből.
