Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

199 Inv. Arm., 173. sz.: „Tegumentum equinum e panno ceruleo, infra ephipium hungaricum gestari soli tum, et filis aureis figuras artificiosas repraesentantibus ornatum." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Textilgyűjtemény), ltsz.: 58.27 Szimmetrikus, ívelt és hosszan hátranyúló hegyesszögű részből áll, középen hosszanti, bőrrel kereteit hasíték. Hímzése: volutákkal övezett kartusok, leveles ágakra felfűzött tulipánok. Elnevezése, a sabrak - a magyar nyelvben is használatos caífag, csaprag, cafrang, caprag - a valószínűleg oszmán-török eredetű csaprag szóból származik. Ezek a 16-17. században hosszúkás téglalap formájú, díszes takarók a ló farát azon keresztbetéve díszítették. (A tárgytípust teljes részletességgel ismerteti PÁSZTOR EMESE: Hódoltságkori oszmántörök textíliák Erdélyben és a királyi Magyarország területén az írott források és az Iparművészeti Múzeum textilgyűjteménye tükrében. Kézirat. Budapest 2001, 99-105.) A korábban említett négyszögletes forma már a 17. század második felében hátrafelé megnyúlt, hegyesszög alakúra, „fecskefarkúra" változott. A 18. században a bemutatott műtárgyhoz hasonlók a gyakoriak; a huszárok a vörös, kék, ritkábban zöld posztóból készülteket kedvelték. A hegyesszögű felület jól látható helyére hímezték az uralkodó vagy az ezredtulajdonos címerét vagy monogramját (vö. SÁGVÁRI GYÖRGY: Nagy huszárkönyv. Budapest 1999, 41). T. L. Közöleden