Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Fegyvertár), ltsz.: 55.3250 Tőrkard keskeny, kétélű, rombusz átmetszetű pengével. A penge tövénél hármas vájattal: a két szélső aranyozással díszítve, míg a középsőben az „EN TOLEDO" felirat olvasható. Egyenes keresztvasa részben aranyozott, ehhez nagyméretű hárítógyűrű csatlakozik. A fentiek alatt három alányúló kosárágyon hasonló, de kisebb hárítógyűrű látható. A hárítógyűrűket gyöngykörrel keretezett római császárportrék, haditrófea, valamint Victoria alakja ékesíti. Az egyszerű famarkolat középen jelentősen kiszélesedik. Nyomott gömb formájú, hatoldalú markolatgombját ezüsttel berakott aranyozás díszíti. A keresztvas hátoldali nyúlványa alatt „GEORGIUS GHTSI" mantovai mester neve látható. K. S. T. NAGY GÉZA: Hadtörténelmi gyűjtemény. In: A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Budapest 1902, 82. 191. Lószerszám 17. század közepe Magyarország Aranyozott ezüst, bőrszíjazat; több, különböző méretű darabból (kantárzat, szügyelő, farmatring és két pisztolytok-tartó) Inv. Arm., 162. sz.: „Ornatus sonipedis e corio rubro factus, per totum argento solide inaurato transparente et serico ceruleo superposito decoratus; admodum gravis, et multas libras ponderans. Constat e frustis quatuor, utpote: ornatu capitis, pectoris, et dorsali. Ornatus iste in auctione denati Principis Josephi de Batthyán divenditus, eotum tempore coronationis Josephi Tini imperatoris per hanc excelsam famíliám usuatus misse polam dicebatur." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Fegyvertár), ltsz.: 57.6701 A hagyomány szerint 1687-ben I. József koronázásakor a Batthyány család egyik tagjának lovát díszítette ez a lószerszám, amely vörös szíjazatból készült és áttört aranyozott ezüstveretek borítják. A téglalap alakú véreteken arabeszkeket figyelhetünk meg, míg a kör alakú falerákon a fenti motívumkincs mellett még pünkösdi rózsák is láthatóak. A lószerszám kantárzatból, szügyelőből, farmatringból és két pisztolytoktartóból áll. A nagyon finoman vésett motívumkincs mellett feltűnnek öntött technikával készült ördögfejek is. A kantárzaton lévő lóhomlokdíszen az ötágú koronával ékített címerpajzs van a legszebben kidolgozva, amelyet poncolt alapú vésett barokk jellegű virágok kereteznek. A falerákon igen elmosódott IS ötvösjegyet figyelhetünk meg, amely - ezidáig - pontosan nem azonosítható. A lószerszám magyar mester munkája, aki egy rumi és hatayi motívumokkal ékesítetett török lószerszámot másolt le, így erre a műtárgyra is ráillik a „portai forma" kifejezés. K. S. T. KOVÁCS S. TIBOR: Török hatás a magyar fegyvereken a 15-17. században. In: FA 44 (1995), 213-242. 192. Dísz-lótakaró 17. század közepe Oszmán Birodalom Arany- és ezüstfonallal mintázott selyembársony, pamutvászon bélés; oldalrészek: 114 x 75 cm, előrész: 60 x 52 cm; eredeti állapotában Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Arm., 169. sz.: „Similis formae dorsale equinum ex bysso rubei coloris argenteis figuris intexto confectum, copioso gossypio expletum, et tela rubea subductum, constans ex frustis tribus. Ex relatione antedicti Comitis (Bethlen Farkas) usui Gabrielis Bethlen Principis Transylvaniae deserviebat." Feltehetően a MNM-ból került az IM-ba, 1877-ben. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Textilosztály, ltsz.: 14.928.1-3 A három darabból álló lótakaró részei - előlap, két oldallap - csatos végű szövött selyemszalagokkal lcapcsolódnak egymáshoz. A vastagon párnázott darabok külső borítása arany- és ezüstfonallal mintázott vörös bársonyszövet (törökül csatma), bélése vörös pamutvászon (egykorú szó-