Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
Az állítólagos Laura-fésű formája egyezik a puszpángfa-fésúkével (183. sz.), mérete is hasonló, felületosztása is. A fogsorok közötti szélesebb sáv volt a legalkalmasabb a szerelemre utaló jelenet megfestésére. Jóllehet a fésűn van a haj elválasztására szolgáló bontó fogsor, ennek ellenére egy figurális díszű hajtűvel is ellátták. Ez utóbbi nem jellemző a késő gótikus fafésűkre. A díszítő motívum, a levélbe komponált, stilizált tulipánból kinövő szimmetrikus virágbokor, a felnyúló V alakú indákkal a 17-18. századi magyar úrihímzéseken is gyakori. A hajtű használata is a 18. században gyakoribb Franciaországban. Alapos csont-, festék- és aranyvizsgálat hiányában a tárgy hiteles voltát nem fogadhatjuk el. Jankovich Miklós valószínűleg elhitte, hogy a fésű Petrarca múzsájáé, Lauráé volt, s az ő emlékének áldozva hagyott 24 aranyat Jacomini antikváriusnál, az 1800-as évek elején. V. E. Közöleden Fegyverek és lószerszámok Fejér 1817, 34; RÓMER, FLORIDUS: Prunksättel im NationalMuseum zu Pesth. In: Mittheilungen der k. k. CentralCommission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale 10 (1865), i-rv; SCHLOSSER, JULIUS VON: Elfenbeinsättel des ausgehenden Mittelalters. In: Jahrbuch der kuntshistorischen Sammlungen des Allerhöchsten Kaiserhauses 15 (1894), 267-269; NAGY GÉZA: Hadtörténelmi ereklyék a Magyar Nemzeti Múzeumban. In: Hadtörténelmi Közlemények 11 (1910), 225, 226, 228, 230-232; DIVALD KORNÉL: A magyar iparművészet története. Budapest 1929, 47-48; SZENDREI JÁNOS: Magyar hadtörténelmi emlékek a külföldi múzeumokban. In: Hadtörténelmi Közlemények 26 (1925), 445, 446; HORVÁTH HENRIK: Zsigmond király és kora. Budapest 1937, 183-184; GENTHON, ISTVÁN: Monumenti artistici ungheresi all'estero. In: AHA 16 (1970), 5-10; Kalmár 1971, 336; EISLER, JÁNOS: Zu den Fragen der Beinsättel des Ungarischen Nationalmuseums, I— II. In: FA 28 (1977), 189-210., 30 (1979), 205-248; Művészet Zsigmond király korában, 1387-1437. (Kiáll, kat., Budapesti Történeti Múzeum) Szerk. BEKE LÁSZLÓ-MAROSI ERNŐ-WEHLI TÜNDE. Budapest 1987, II, 83-85., Zs.55. sz. (KOVÁCS ÉVA); MMÜV 1987, 220, 787., 1479-1480. kép. 187. Csontnyereg 1437 körül Bükkfa, vörös kordovánbőr (?), ló- vagy marhacsont és erdei szarvasagancs borítással, faragott, festett; 31 x 55 x 48 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Arm., 158. sz.: „Ephipium osseum ebore exornatum, atque multo encausto viridi et ceruleo profündioribus in locis tinctum, latere sinistro ceteras inter hominum figuras pugilem equitem cum dracone pugnantem, dextro vero latere reginam quandam elegantis formae per leonem defensam exhibet. Frons ephipii parte ab una turritam civitatem, altera vero aquilam expansis alis virgini invigilantem refert; pars posterior sinistro latere leonem rugientem, dextro griphum alatum exhibet. Opus hoc mirae vetustatis ex cimeliis archiepiscopalis ecclesiae Bukarestensis per Agentem viennensem nationis Valachiae, Josephum Salad, a 500-is florenis ea cum declaratione obtentum, quod occasione cladis Nicopolitanae una cum sonipede imperatoris et regis Hungáriáé Sigismundi a Valachis obtentum, et eidem ecclesiae dono datum fuerit, eotum temporis auro copioso vestitum, quod tarnen actu deest. Inscriptionem habet: »da pacem Domine« litteris gothicis maioribus, tempore huius imperatoris in diplomatibus usitatis." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Fegyvertár), ltsz.: 55.3119 •I 1
