Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

185 Plasztikai megformáltságról, művészi igényességről nemigen beszélhetünk e különös, talányos - a középszerűnél gyengébb kvalitású - tárgy kapcsán, amely azonban ennek ellenére figyelmet érdemel. Éspedig az ábrázolt s a barokk korban viszonylag ritkán feldolgozott téma okán. Strabón és Valerius Maximus közismert írásai beszélik el az i. e. 6. században élt, legendás erejű adéta és harcos, a krotóni Milón történetét, akit aggkorában egy rátámadó oroszlán mart halálra. Pigler Andor alapvető kézikönyvének tanúsága szerint e téma 17-18. századi ábrázolásai között kisplasztikák csupán elenyésző számban fordulnak elő (PIGLER, ANDOR: Barockthemen. Budapest 1974, II, 331-332). Ez a körülmény kölcsönöz némi jelentőséget e meglehetősen gyatra kivitelű faragványnak, amely kétségkívül krotóni Milónt és a rátámadó fenevadat jeleníti meg. A faragvány eredeti rendeltetése tisztázatlan. Sz. A. Közölcden 186. Fésű A 14. század stílusában Franciaország (?) Elefántcsont, festett, aranyozott; 11,2 x 13,2 cm, a hajtű hosszúsága 13,5 cm Jankovics Miklós első gyűjteményéből. Inv. App., 226. sz.: „Pecten eburneus pretiosissimus, seculi 14ti, olim Laurae, celeberrimi Petrarchae dilectae proprius, egregie conservants; in altitudine sex, in latitudine vero quinque pollicum, ex frusto uno eboris fere ad medietatem pollicis robuste confectus, desuper figuris large inauratis virum ac feminam repraesentantibus ornatus; parte ab utraque insertas habuit in medio acus crinales, parte una capite muliebri, altera virili provisas; verum acus posterior virilis iam periit. - Viennae a celeberrimo antiquario Iacomini pro aureis viginti quatuor obtentas." A Magyar Nemzeti Múzeumból 1877-ben került át az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe. 1881-1883 között 2323 számon, proveniencia megjelölése nélkül leltárba vették, majd 4982a-b számon ismeretlen eredetűként újraleltározták. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kisgyűjteményi Osztály, ltsz.: 4982a-b A fekvő téglalap alakú fésű bontó és sűrű fogsorral készült, keskenyebb oldalain csipkézett szélű. E szegélyek mellett hullámos indára fűzött levélsor fut végig. A fogsorokat elválasztó szélesebb sávon virágos ágak közé komponált, gótikus öltözetű, vörössel kontúrozott férfi és női alakot láthatunk. A fésű fogantyúját női mellszobrocskát formázó hajtű képezi. A középkori francia fésűk anyaga puszpángfa vagy elefántcsont. Fehér elefántcsont fésűknél a fogsorok közötti felületet mindkét oldalon díszítették. Mivel a csont jóval drágább volt a fánál, a festett jelenetek is jobban megkophattak esetleges használatkor, feltételezhető, hogy a festett és aranyozott csontfésűket nem mindennapos használatra készítették, hanem, miként Jankovichnál is olvashatjuk: „őrizvén Laura dicsőségét" dísztárgyként, megemlékezésül. Minden bizonnyal szerelmi jegyajándék volt, amellyel a vőlegény udvarolt kedvesének.