Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
182 rubri coloris vitro suppositis decoratur, prouti totus cantharus ab imo ad summum varus incisuris exornatus est. Opus hoc eleganti artificio confectum nec nomen loci, nec artificis, nec possessoris indicat. Pondérât semiuncias sexaginta octo. (68)" A MNM-ból 1877-ben került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kerámia és Üveg Osztály, ltsz.: 4929 IM 1972, 122., 221. sz. Puszpángból, elefántcsontból és rinocérosztülökbol készült tárgyak 183. Fésűk a: 1500 körül; b: 1460-1500 körül; c: 1460-1520 körül Franciaország Mindhárom faragott puszpángfa; a: 10,8 x 16 cm, b: 12,3 x 16,3 cm, c: 12,2 x 11,5 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. App., 223-225. sz.: „Pectines muliebres vetustissimi e ligno buxo confecto, inscriptionibus gothicis provisi, quorum primus, sub N ro 223. duplici ordine dentium, superiori et inferiori, provisus, quaelibet in extremitate habet fenestras gothicis arcubus excisas, in medio figuris eleganter pertusis ornata, inscriptione gallica incisa parte ab una: »POVR DIEV« parte ab altera vitiatis existentibus litteris iam illegibili. Pecten hic conglutinatus; opus, uti videtur, seculi 14-ti. Pecten alter sub N ro 224. parte ab una latioribus, altera vero densioribus dentibus provisus. Medium eius ita instructum est, ut parte ab utraque tabella lignea ornata superinducenda ab infraposita pyxis odorifera probabilius aurea contegi valeat. Circacircum sculptura pertusa elegantissime ornatum, in adverso latere litteris quoque gothicis bene apparentibus talibus provisum »prens pie pir«. Opus seculi 15 ri . Tertius sub N ro 225. pecten, similis fere formae, nisi quod dentés tenuiores, magisque compressos habeat; sculptura simili confectus, sed tabellis ornatis, olim eidem immissis iam destitutus. Opus seculi 15". Pectines hi gallici, in orbe rarissimi, occasione auctionis publicae cimeliorum principis Polignac Viennae a florenis centum quinquaginta comparati sunt." A MNM-ból 1877-ben kerültek át az IM gyűjteményébe, a Sugár úti (ma Andrássy úti) egykori Műcsarnokba. Itt 1881-1883 között az Iparművészeti Múzeum régi (eredeti, ún. A/I) leltárkönyvébe beleltározták (a: 572 [1881 VIII. A/23J, b: 574 [1881. VIII. A/25], c: 573 [1881 VIII. A/24]), proveniencia megjelölése nélkül. Az Üllői úti palotában, költözés után ismeretlen eredetűként újraleltározták. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Bútorosztály, ltsz.: a: 4985; b: 4984; c: 4983 a: A fekvő téglalap alakú fésű dupla: alsó és felső (bontó és sűrű) fogsorral készült, áttört, mérműves faragással, széleken gótikus ablakrács motívummal, egyik oldalról a másikra átmenő, megkopott, hiányos felirattal, a faragvány közepén elegáns, áttört díszítéssel. Közeli rokona a würzbugi Historisches Museum „Je le done ( /) de bon (coeur?)" feliratos puszpángfa fésűje (HEFNER ALTENECK, J. H.: Trachten, Kunstwerke und Geräthschaften vom frühen Mittelalter bis Ende des 18. Jahrhunderts, IX. Frankfurt a. M. 1888, 608. tábla). Azonos a puszpáng faragási módja, a tárgy konstrukciója, a négy sarokrács mo-
