Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

szereken is e növények ábrázolásai. A forgó zománcdíszének színei, a sokféle virágból alakított csokor párhuzama a 17. század negyvenes éveire keltezhető, francia és holland munkák között fedezhető fel, így például egy szalagra fűzhető cameo foglalatán a British Museum gyűjteményében (ltsz.: M&L 1924.3-8.1; vö.: Jewellery through 7000 Years. [Kiáll, kat., British Museum] Szerk. TAIT, HUGH. London 1976, 186., 302. sz.). A Jankovich-féle leltár provenienciája nem állja meg a helyét; az ékszer körülbelül fél évszázaddal János Zsigmond halála után készült. K. Er. Pulszky 1884, III. terem, V. szekrény, 75. sz., 103; Alcsuti 1940, 21., 20. kép. Övek, övcsatok 174. Öv csüngődísszel 1615-1620 körül Hollandia vagy Németország Arany, aranypaszománt, gyémántokkal, gyöngyökkel, színes zománccal; a csüngődísz méretei: 6,8 x 4,2 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Orn., 219. sz.: „Ordo aureus aquilae nigrae polonicus aut borussicus, seculi 15ti initio confectus, ornatus adamantibus micantibus numero septem, in totidem folia aurea prominenter insculpta insertis; spatia profundiora ubivis encausto nigro illita habens; praeter adamantes ternis etiam mobiliter dependentibus unionibus provisus. Thesaurus hie in Comitatu Scepusiensi, in quadam crypta erutus, ab Emerico Stancsics de Grádecz, eiusdem Co(mí)t(»)tus Vicecomite, redemtus et cessus fuit. - Pondérât aureos septem (7)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: 60.234.C Arany skófíumszálból készített fonat, ún. majc, melyet fekete és fehér, piros, zöld beágyazott zománcos, gyémántköves boglárok díszítenek. A majc közepén áttört, stilizált levél- és indamotívumokból álló függő, melynek közepét fekete zománcos sas díszíti. A függőn és a boglárokon táblás, illetve háromszög alapú hegyes gyémántok díszítik zárt, tokos foglalatban. A Jankovich-gyáíjtemény talán leglátványosabb ékszere valószínűleg 18. század végi, 19. század eleji összeépítés eredménye. A függő szervetlenül illeszkedik a majchoz, utóbbira viszonylag durván erősítették fel a színes zománcos boglárokat. A majc eredeti „tartozékának" tekinthetők a kis csuklós csatok, melyeket szintén apró gyémántok díszítenek. A látványos, ám meglehetősen különös, társtalan darab Jankovich fantáziáját is meglódította. így kerül174 hetett be gyűjteményi jegyzékébe mint a porosz Fekete Sas-rendjel egy korai, 15. századi példánya. Ezzel szemben az említett rendet csak 1701. január 17-én alapította I. Frigyes, különböző polgári és katonai érdemek elismerésére (WERLICH, ROBERT: Orders and Decorations of All Nations. Ancient and Modern, Civil and Military. Washington 1965, 132). A sasos függő áttört kompozíciója, a fekete zománc és a gyémántkövek alkalmazása a 17. század első évtizedeinek elegáns ékszereivel állnak rokonságban. A négyszög, illetve háromszög alapú foglalatok teljesen simák, csak peremüket emelték ki. Ez szintén a 17. század említett időszakának holland, francia, német ékszereire jellemző. A vont aranyszálból, skófiumból készített majc egyik legkülönlegesebb példája a nyakék/öv szíja. A majc elnevezés azonosítása e technikával a magyar ötvösség kutatásának egyik fontos kérdése volt a 19. század utolsó harmadától, Pásztor Emese kutatásai azonban meggyőzően oldották meg e problémát (PÁSZTOR EMESE: Száz év múltán - ismét a „majc-kérdéshez". In: Ars Decorativa 18 [1999], 7-35). A majc elsősorban fegyvereken, lószerszámokon, öveken alkalmazott technika, ékszeren való előfordulására e művön kí\"ül nem ismerünk példát. Ez is alátámasztja a feltevést, hogy a finom kis csatokkal felszerelt majc eredetileg különleges, luxus szíj, valószínűleg kardkötő része volt. A szép sasos függőnek egy párdarabja is bekerült a Nemzeti Múzeumba Jankovich gyűjteményével. Azon a példányon azonban az áttört hátlemezre fordítva szerelték fel a zománcos sast. K. Er. Pulszky-Radisics 1885, I, 35; Varjú 1929, 55; Radvánszky 1879/1986, 191. kép; Ken eeuw van schittering. Diamantjuwelen uit de 17de eeuw. (Kiáll, kat., Provinciai Diamantmuseum) Szerk. SCARISBRICK, DIANA. Antwerpen 1993, 122., 40. sz.