Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
Övkapocspár 18. század vége - 19. század eleje Balkán (Szerbia?) Ezüst, poncolt, vésett, domborított; h.: 34 cm, m.: 17 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Orn., 413. sz.: „Fibula argentea longior eximii laboris byzantini, laboré transcuso ornata, circacircum lemniscis et pertusis laterum extremitatibus a supra et infra decorata; exhibens in medio basilicam, sex columnis insistentem, tribus cupulis, et totidem crucibus superpositis ornatam. Cum inscriptione in margine sinistra: »KIPAPIA KAHATI«. - Similiter a cambiatoribus argent! in nundinis Debrecinensibus coemta, et a' florenis centum venui exposita. Pondérât semiuncias viginti duas, et octo décimas sextas. (22 8/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Orn. Jank. 413 A három részre tagolt, szimmetrikusan felépített tárgy középső, kerek lemezét két oldalról, két egyforma, nagyon erősen stilizált, talán leginkább tulipánra emlékeztető lemez fogja közre. A bal oldali lemezt a középső taggal öszszeforrasztották, a jobb oldali lemez kampóval kapcsolódik a középső lemez hátoldalára forrasztott hurokba. A két szélső lemez formáját, illetve díszítését tekintve is teljesen azonos. A lemezek szélső sávjában poncolt háttérből kiemelkedő vésett, domborított mintázat fut; leveles 175 indák között, a lemez közepén alul-felül egy-egy kagylómotívummal. Középen, a lemez síkjából kiemelkedő kartus, melynek belső felületét poncolt háttér előtt megjelenített vésett, domborított indahálózat tölti ki. A bal oldali lemezen, hátul, felül a latin nyelvit leírásban idézett, utólagosan bevésett felirat olvasható. A középső lemez szélső díszítősávja technikailag és motívumkincsét illetően is eltér a szélsőkétől: e sávban szabályos hullámvonalat alkotó folyamatos inda látható, minden második egységben egy-egy stilizált liliommal. A lemez közepén kiemelkedő, vésett, domborított kép: hat oszlopon nyugvó háromkupolás épület, a kupolák mindegyikén egy-egy kereszttel. A tárgy formailag a késői oszmán ötvösséget idézi. Ugyancsak iszlám előképre utal a szélső lemezek stilizált kartusa, valamint az azokat kitöltő, arabeszkre emlékeztető indaháló. A kapocspáron látható egyéb díszítőelemek gyökereit az európai művészetben kell keresnünk, a középső lemezen megjelenített templomábrázolás a tárgy egyházi használatát bizonyítja. G. I. Közöletlen Lábbelik 176. Szarvcipő 16. század első negyede Németország (?) Sötétbarna vastag marhabőr, talpa vörösbarna, belül rácsozottan nyomott mintázattal; 10,5 x 25,5 cm; bokapántja hiányzik Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. App., 250. sz.: „Calceus maior magnae antiquitatis ad seculum 14 tum aut 15 tum referendus, ab ante in latum truncatus, et e nigra solidiore pelle confectus; habens soleam pollicis crassitudine altam. Ex archivo civitatis Schemniciensis ab eiate Judice Jekellalusy obtentus." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Főosztály (Textilgyűjtemény), ltsz.: 54.612 A 16. század első évtizedéből származó német források a cipőket formáik alapján „Bärenfüsse" (medveláb), „Kalbsmüler" (borjú-), „Kuhmaulschuh" (tehénszáj), illetve „Hornschuh" (szarvcipő) nevekkel illették. A korábbi szakirodalom - és a múzeumi leltárkönyv is - a műtárgyunkhoz hasonló, kétoldalt kiszélesedő formát mutató lábbeliket tehénszájcipőként említi (FORRER, ROBERT: Archäologisches zur Geschichte des Schuhes aller Zeiten. Dem Bally-Schuhmuseum gewidmet. Schönenwerd 1942, 186-187., XLI. tábla). Hasonló darabot egyet ismerünk (a német cipőmúzeum őrzi), és azt a katalógus írója „Hornschuh"-nak, azaz szarvcipőnek nevezi (GALL, GÜNTER: Deutsches Schuhmuseum, Katalog, Heft 6. Offenbach 1980, 6.11.16. sz.). A két eltérő meghatározás magyarázatául Albrecht Dürer 1525-ben készült, és ma a British Museum gyűjteményében (W 398 számon) található cipőrendelése szolgál: a művész minden részletében megrajzolta domború orrú, ívesen kivágott lábbelijét, mely az ezekben az években divatos „tehénszájcipő" volt (i. m., 6.11.05. sz.). A Nürnbergben a 16. század elején érvényben volt ruházkodási rendszabályok a fent említett lábbelik viselését a polgárság legfelső rétegébe tartozó férfiak privilégiumaként említették.
