Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

Mellboßlarok 170. Mellboglár 16. század Erdély Aranyozott ezüst, öntött; átm.: 10,3 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Orn., 468. sz.: „Umbillicus argenteus deauratus baltei muliebris, octo protuberantiis, et circacircum positis animalium quatuor figuris decoratus, atque superne operculo provisus, in quo salutatio angelica prominenter elaborata conspicitur. In repurgatione templi Nyirbátoriensis erutus, et in nundinis Debrecinensibus pro florenis viginti quinque procurators. Pondérât semiuncias quinque, et sex décimas sextas." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Orn. Jank. 468 A mellboglár feltehetőleg préselt munka, ennek köszönhető elmosódott rajzolata mind a középső nyílást kísérő nyolc, eredetileg filigrános félgömb, a közüket tagoló ívháromszög végein elhelyezett növényi motívum, mind a rézsűs perem zsúfolt növényi ornamentikája, és rajta a négy futó állat esetében. A tárgy (Heftel) a 16. századi Erdélyben elterjedt, a késő gótikus elemeket még javában megőrző ún. púpos mellboglár-típust képviseli. E mellboglárok az ornamentika néhány alaptípusából merítenek, így a félgömbök technikai megoldása, a rézsűs perem díszítése és legfőképp a központi elem kialakítása jellemezheti egyediségüket. Az adott esetben a nyitható fedél közepén az Angyali üdvözlet ábrázolása a típus eredetét is nagyon szemléletesen jelzi. A Hampel által is említett késő középkori ereklyetartó (formalium) gyakran volt díszítve valamilyen szent jelenettel, több tárgyon az Angyali üdvözletet találjuk. Jankovich gyűjteményében is volt egy ilyen szelence (122. sz.) mindkét oldalán azonos minta alapján készült Angyali üdvözlettel, szerinte ez a darab Podjebrad Katalin sírjából került elő Budán. Emellett azonban az egykori Andrássy-gyűjtemény egyik mcllboglárán ismert ugyanennek a kompozíciónak nagyon finom, gyöngyházból faragott változata, mely szerepelt az 1884-es ötvöskiállításon, míg más ereklyetartókon is megjelenik gyöngyházból készült Angyali üdvözlet, díszesebb kompozícióban. Ezekben az esetekben feltételezhető egy délnémet, feltehetőleg nürnbergi prototípus, melyet hosszú ideig másoltak (esetleg utánaöntöttek, mint a jelen esetben) az erdélyi szász ötvösök. A középső záró rozetta a 16. század folyamán egyre gyakrabban átalakul növényi díszűvé, és ezekben az esetekben gyakran zárttá is válik. Valószínű tehát, hogy a mellboglár aló. században erdélyi műhelyben készült, a nyírbátori lelőhely ellenőrizhetetlen, bár a templomokban a pusztítások ellenére sem szakadt meg az egyházi élet és a temetkezés, mint az utóbbiról Báthori István országbíró ("fi605) tumbája is tanúskodik. K. Et. Pulszky-Radisics 1885, I, 129-130; KÖVÉR BÉLA [HAMPEL JÓZSEF]: A királyföldi mellboglárokról. In: AÉÚ. F. 17 (1897), 425, 429., 6. kép. 171 171. Mellboglár 17. század Aranyozott ezüst, türkizekkel, gyöngyökkel; átm.: 12,9 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Orn., 477. sz.: „Umbillicus baltei muliebris argenteus, eximie dearutus atque absque ullo defectu egregie conservants; prominentibus lemniscis, atque interpositis encausto ceruleo, et viridi tinctis foliis insigniter decoratus; in quo numerantur uniones orientales viginti, turcoides maximae spéciéi très, mediocris magnitudinis numero sex, minores quadraginta très, gemmae vitreae maiores rubini coloris très, minores sex; quibus omnibus supereminet gemma vitrea rubini coloris more adamantum egregie polita formae