Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
sexagonae, cistulae argenteae inauratae et eleganter ornatae indusa. - Opus seculi 16 d ; per Isaacum Totes a familia Bethlen in Transylvania, quae illud tanquam vetus Catharinae Brandenburgicae cimelion, conserverat, pro novioribus monilibus cambiatum, et pro florenis ducentis octuaginta cessum. - Pondérât semiuncias viginti et quatuor décimas sextas. (20 4/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Orn. Jank. 477 H. Kolba 1985, 108 Schätze 1991, 151. sz.; From the Heart of Europe 1992, 132. sz.; Baroque Goldsmiths 1993, 89. sz.; Baroque Splendor 1994, 120. sz.; . Süvepjdíszek 172. Süvegdísz 17. század eleje Dél-Németország (?) Arany, foglalt gránát-, ametiszt- és topázkövekkel, apró gvémántokkal, gyöngyökkel, öntött, kalapált, poncolt, vésett, cizellált, opak fehér, világoskék és levendulakék, fekete, áttetsző zöld és vörös beágyazott zománccal; m.: 10 cm, sz.: 6 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Fig., 331. sz.: „Ornamentum mitrale aureum, pretiosis lapidibus exornatum quid occasione oblatae per imperatorem turcicum Stephano Botskay Budae aureae coronae eidem donatum fuit, et quali ornatu mitral] in coaevis sculpturis a Theodoro De Bri excusis sistitur. Ornatus hic ex purissimo auro obriso laboré italico initiantis Seculi 17" 1 ' constructus, et encausto albi, viridis, cerulique coloris tarn a supra, quam ab infra decoratus parte sua superiori aureo appendice provisus; inter aurum obrisum arte sculptoria peculiariter elaboratum et flores atque animalia repraesentantem insertos habet stupendae magnitudinis et elegantiae hyacinthos duos in supremitate quidem octogonum, ab infra vero quadratum, quos hippopotami et superne basiliscorum capita utrinque stipant: inter hos in medio locatus est amethystus octogonus aureae cistulae, sculptura decoratae, inclusus, prouti etiam ab infra perinde octogonus topasius. Ornatum hunc gemmae orientales pretiosissimae rotundae et maximi moduli numero sex, minoris moduli vero numeri decern exornant. Maiorum unionum très, totidem e trifoliis, adamantibus tribus exornatis dependent. Per Isaacum Totes Veterobudensem pro novioribus monilibus a Comitissa Bánffvana cambiatum, et pro florenis mille octingentis redemtum. Pondérât aureos triginta et unum. (31)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Újkori Osztálv, ltsz.: Pig. Jank. 331 Áttört, virágos, leveles, indadíszes, zománcos alaplemez, melyre csavarral és dróttal rögzítették az öntött, poncolt és vésett, figurális díszű középtagot. Az alaplemezre csavarozva alul és fölül két tokos, zárt foglalat, bennük egy 172 kisebb, nyolcszögletű, táblás csiszolású topáz (alul) és nagyméretű, nyolcszögletű gránátkövek láthatók. A középtagon két, szintén zárt, tokos foglalású, nagyméretű kő: alul egy négyszögű gránát, fölötte nyolcszögletű ametiszt. Az áttört alaplemez különböző részeire átfúrt gyöngyöket rögzítettek a furatba fűzött dróttal. Az alaplemez fölső részén kalapált, nagy akasztóhorog, a süvegre, kalpagra való rögzítésre, de az ékszert esetleg szalagra akasztva függőként is viselhették. Az ékszer jelen állapotában két 17. század eleji ékszertöredéknek az egybeépítéséből keletkezett. A nyolcast formázó középtag jól illett az alaplemez közepén elhelyezkedő üres mezőkbe, így láthatóvá vált a középtag hátoldalán a finom, transzlucid zománcos virágos díszítés. A középtag alsó részén megfigyelhető az eredetileg csüngő felakasztására szolgáló, zománcos hurok, mely a jelenlegi állapotban funkciótlan. A középtag őz- és sasfejet mintázó keretelése, a finom vésés és poncolás aló. század végétől kedvelt plasztikus, figurális díszű ékszerekkel rokon, bár az öntött kerettel egybeépített foglalat inkább a másodvonal műveire volt jellemző. Az alaplemez kvalitásos, a zománcozásban is járatos mester munkája. A három csüngő és a gyöngydísz valószínűleg az egybeépítés idején került az ékszerre. Az akasztóhorog az alaplemez fölső részének szerves folytatása, nem látszik forrasztás nyoma, tehát az alsó rész eredetileg is akasztásra való ékszer számára készült. Jankovich Miklós kézírásos leltárkönyve szerint a tárgy egyik fontos üzleti partnere, Totesz Izsák közvetítésével került birtokába 1832 előtt. Totesz egy Bánffy grófnőtől jutott hozzá, csere útján. Jankovich - valószínűleg Toteszre hagyatkozva - a művet Bocskay István süvegdí-
