Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
A lánc tagjainak formája, az összeszerelés technikája és az alkalmazott színek alapján rokoníthatjuk e művet több, a 16-17. század fordulójáról származó emlékkel. A középső, dobszerű tag, az erre forrasztott gyöngyös tagok, az apró drótspirál mint díszítőelem rokonságot mutat a szintén a Jankovich-gyűjteménnyel a Nemzeti Múzeumba jutott úgynevezett „Bakócz-kereszt" lánctöredékével (159. sz.). Az Esztergomból származó mű elemei azonban súlyosabbak, vastagabb aranyszalagokból állnak. A láncok szoros rokonságban állnak a csengeri református templom és a küküllővári templom kriptájában lelt ékszerekkel is (HÖLLRIGL JÓZSEF: A csengeri református templom kriptájának leletei. In: AÉ Ú. F. 47 [1934], 97-106; BUNTA MAGDOLNA: A küküllővári lelet. In: AH 5 [1977], 223-239). Az emlékcsoport készítési idejét - elsősorban a jól keltezhető temetkezések alapján - a 16. század végére tehetjük, így valószínűleg ez az ékszer sem származhat Szapolyai lános egykori felesége tulajdonából. Bár a lánc tagjai ma körbekapcsolt állapotban vannak, a lánc hossza alapján valószínűbb, hogy a szép gyöngyös ékszer egykor öv volt. Hasonló, sokszor baluszter formájú tagokból álló láncok elöl hosszan a szoknyán lecsüngve a 16. század második felében voltak nagyon népszerűek az európai viseletben. K. Er. H. Kolba-T. Németh 1973, 15-16, 36., 32-33. kép; Kiss ERIKA: Aranykereszt és egy reneszánsz lánc töredéke a Magyar Nemzeti Múzeum Ötvösgyűjteményében. In: FH 19 (1994-1995), 159. 164. Nyakék töredéke 17. század második fele Magyarország (?) Arany, smaragdokkal, fekete és fehér zománccal; h.: 19 cm, sz.: 1,5-1,6 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Orn., 201. sz.: „Collare smaragdinum e duodecim articulis ex auro subtiliter constructis, atque encausto albo et nigro decoratis, totidem smaragdis auro inclusis ornatum: ex quo ordine dependentia primum minor rotunda, encausto similiter tincta, et quinque smaragdis superpositis ornata, dein vero ligularis corolla insito in medio unione et dependentes habente duos smaragdos, atque nobilem maiorem dependentiam simili encausti varietate, et smaragdis numero sex, unionibus vero numero sex decoratam. Articuli hi inserta drata argentea nexi sunt. - Aurum N n IIb". Pondérât aureos quatuordecim, et novem décimas sextas. (14 9/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Orn. Jank. 201 12 darab aranyboglár, mindegyik közepén egy-egy tokos, zárt foglalatú smaragdkővel. A kövek körül áttört, fekete és 7 V * i! ' -»\ • I - \ - b • • J : ASSISI! 164 fehér zománcos kis virágokkal díszített négykaréj. Az egyik tagon alul kis lemezből alakított függesztőfül. A fekete-fehér színpár a 17. század második harmadától vált nagyon népszerűvé az európai ékszereken. Az azsúr rekeszzománc, valamint a stilizált virágminták alapján gondolhatunk magyarországi, esetleg erdélyi készítésre. A nyugat-európai ékszereken a 17. század második felében elsősorban a festett zománccal találkozunk ez időben. (Vö. még 165. sz.) K. Er. Közöletlen 165. Torokszorító 17. század második fele Arany, almandinokkal, fekete zománccal; h.: 25,1 cm, sz.: 1,3 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Orn., 236. sz.: „Collare muliebre aureum, ex articulis numero novemdecim, encausto nigro illitis, et in umbillico rutilantibus rubinis, cistulis aureis impositis, ornatum; in cuius medio dependentia oblonga aurea encausto nigro et albo decorata, rubinis quatuor et uno adamante ornata fúlget. - Articuli hi nonnisi zona viridi in longum compacti, extremitatibus tarnen pro inserenda ligula deservientibus carent. - In nundinis Pesthanis a questore monilium Viennensi Swoboda, pro aureis viginti quatuor comparatum. Pondérât aureos septem, et octo décimas sextas. (7 8/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Orn. Jank. 236 19 négyzetes aranyboglár, mindegyik közepén egy tokos, zárt foglalatú almandinkővel. A foglalat körül fekete zománcos kis levelek. Egy bogláron alul kis függesztő karika. A boglárok hátoldalán két-két kis hengeres fül. Valószínűleg ezen keresztül fűzték fel egykor az egyes tagokat. Varrhatták őket boglárként ruhára, de akár szalagra is. Utóbbi megoldásra a 17. század második feléből, elsősorban a királyi Magyarország területéről ismerünk forrásokat. Öveket, illetve a ruhaderék nyakkivágását körben díszítő „nyakékeket" állítottak össze. Jankovich Miklós leltárkönyvében „collare muliebre"-nek, azaz női nyakravaló részeinek nevezte a boglárokat. A 17. századi - általá-
