Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

ban a század második feléből származó - magyar nyelvű források használják a „nyakszorító" kifejezést arra a nyakéktípusra, mely szorosan a nyakra simult. A megnevezés azonban nem volt általános, elsősorban az ország nyugati részeiről ismertek emlékei. Aló. századi nyugat-európai női viseletben itáliai hatásra terjedtek el a hosszabb nyakékek mellett az ilyen rövid, tagokból álló női ékszerek, melyek a női viselet szabásának módosulásával, a mélyebben dekoltált ruhaderék népszerűsödésével az egész kontinensen kedveltté váltak. A nyugatinál kissé konzervatívabb magyarországi, erdélyi főúri viseletben ezért találkozunk viszonylag ritkábban, illetve a nyugatinál későbbi forrásokban az egyszerre viselt többféle nyakékekkel. K. Er. Schätze 1991, 149. sz.; From the Heart of Europe 1992, 131. sz.; Baroque Goldsmiths 1993, 88. sz.; Baroque Splendor 1994, 119. sz. 166. Dióbeles lánc 17. század Magyarország (?) Arany; két darabban, h.: 119,6 cm, 7 cm, vastagsága: 1,3 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Pia-, 19. sz.: „Catena aurea, circiter quatuor ulnas longa, ad formám medullae nucis, dióbél dicta, constructa, et seculo 15

m ac 16

to in Transylvania usitata, uno in loco tenuiori annulo, in alio vero rotundo circulo in unum colligato. Ab Isaaco Totes pro monilibus modernis cambiata, et pro florenis octingentis cessa. Pondérât aureos nonaginta très et duodecim décimas sextas. (93 12/16)" Alatta megjegyzés: „A nagylánc háromféle szemekből van összetéve, amiért is három részre választatott szét. Az egyik 153, a másik 68, a harmadik 60 tagból áll. Budap(ej)t, 1932. febr. 6. Varjú Elemér, Höllrigl József. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: 60.367.C 154 tagból álló lánc, melynek szemei a dióbélhez hasonlítanak. A kora újkori magyar forrásokban többféle láncot említenek. Van közöttük, mely a német elnevezés átvételéről tanúskodik, mint a „forgatslancz", „panczer szemű láncz". Az elnevezések egyben a láncszemek alakjára is utalnak, mint a „korsós lánc", amely a karcsú nyakú hasas edényre hasonlít. A dióbeles lánc kifejezéssel ritkán találkozni a kora újkori forrásokban, a fennmaradt emlékek között azonban szép számmal ismerünk efféle ékszereket. Talán a források „fodorgatott" láncaival azonosíthatjuk e típust. A hosszú, többször a nyak köré csavart láncok divatjával a 16. század első harmadától találkozunk a képmásokon. Német nyelvterületen és a skandináv vidékeken különösen gyakoriak. A kontinens délebbi részein inkább csak a század második felében találkozunk hasonló viselettel (Lucas Cranach: Sybilla Cleves arcképe, Weimar, Staatliche Kunstsammlungen). A nyakon kívül a derékon is viselhették e hosszú láncokat. K. Er. Héjjné 1976, 48., 25. kép; Radvánszky 1879/1986, 184. kép. Karperecek 167. Karkötő 17. század Erdély (?) Arany, almandinokkal, kék és fehér zománccal; h.: 19,7 cm, átm.: 2,7 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Orn., 247. sz.: „Armilla aurea manuális vetustissima, opere orientali, uti coniici potest, confecta, insitis eidem triginta sex rubinis per totum encausto albo et viridi decorata. Occasione demolitionis vetustae ecclesiae Kolosmonostoriensis in Transylvania eruta, atque a vicino verbi divini ministro Szathmáry pro usibus filiae suae redemta, demum in nundinis Debrecinensibus pro argenteis utensilibus permutata. Opus seculi 14

1

'. Pondérât aureos duodecim, et sex décimas sextas. (12 6/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz,: 60.333.C Az aranyból készült tárgy hat, egymáshoz csuklósan kapcsolódó tagból áll. E tagok karéjos szélű, áttört, kerek boglárok, amelyekhez három-három almandinkővel díszített, hosszúkás lapocskát illesztettek. A kerek boglárok át-