Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Orn. Jank. 149 Arany, egyenlő szárú kereszt, melynek egész előoldalát 20 zárt foglalású fóliázott gyémántkő borítja. A keresztszárak háromkaréjos végződésűek. A kőfoglalatokat színes - kék, piros, zöld, fekete - zománc szegélyezi. A kereszt hátoldalán beágyazott fekete, fehér és kék zománccal kialakított virágos, indás dekoráció. Jankovich 14. századi munkának tartotta a szép kis ékszert. Ennek azonban ellentmond a hátoldal leveles díszítése, az előoldal zománcos, szalagokból alakított keretelése. Jellegzetes, a 16. század második feléből több műről is ismert eljárás, hogy a sima, lemezszerű hátoldalra mint valami tálcára erősítették az előoldal foglalatsorát. Jankóvichot a kövek csiszolásának régies, valóban késő középkori módja téveszthette meg. A kis, háztetőszerű forma az európai drágakőcsiszolásban az egyik legkorábbi megoldás a gyémánt optikai tulajdonságainak fokozására. Elsősorban a 14-15. században készült ötvösműveken találkozni ilyen csiszolású kövekkel. A kövek színhatásának fokozására használtak alátét-fóliákat. Valószínű, hogy a gyémántokat másodlagosan használták fel a kis kereszt készítésekor aló. század közepén. Erre az időre utal a keresztszárak végződése, mely a harmincas-negyvenes esztendőktől ötvösműveken is egyre népszerűbbé váló, szalagokból alakított Bandwerk-díszítés nagyon egyszerű, korai változata. Jankovich gyűjteményének ismertetésekor is megemlítették a különleges csiszolású köveket, és ennek alapján keltezte Fejér György a tárgyat a 16. század elejére. Véleménye szerint a kis kereszt a jeruzsálemi Szent Sír- lovagrend jelvénye volt. K. Er. Fejér 1817, 40. 158 (előoldal) Kereszt alakú függő és lánctöredék 16. század Dél-Németország (kereszt), illetve Felső-Magyarország, esetleg Kolozsvár (lánc) Arany, gyémánt, smaragd, rubin, gyöngyök, kalapált, öntött, poncolt, foglalt drágakövekkel, beágyazott és ronde bosse zománccal; a kereszt m.: 4,2 cm, sz.: 3,1 cm, a lánctöredék h.: 28,7 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Fig., 238. sz.: „Catcnam hanc et crucem occasione restaurationis capellae Bakátsianae canonicus Ipolyi detectam Emerico Esterházy Archiepiscopo remonstrando, ab eodem dono optinuit, is vero maecenaű olim suo Nicolao seniori Jankovich, suae celsitudinis plenipotentiario cessit. Vero ea Excel(íw«)mus D(omz')nus Comes Josephus Erdődy (allune) regni cancellarius et Bakátsianus successor, mediosecretarii suis ... florenos comentionalis." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Pig. Jank. 238 A latin kereszt alakú, enyhén szétterülő, ívelt szárvégződésű függő öntött, zománcos keretből, ebbe illeszkedő, zománcdíszes foglalatsorból és apró csapokkal rögzített fedélből áll. Az előoldalon zárt, tokos foglalatokban négynégy táblás csiszolású smaragd és rubin-, illetve két gyémántkő. A kerettel egybeöntött rövid csapokba illeszkedik az enyhén domború hátlap, melyet fehér zománcos moreszk ornamentika borít. A lánctöredék két különböző típusú és méretű plasztikus tagból áll. A láncszemek összeállítása, az elemek sokban hasonlítanak a Jankovich-gyűjtemény ún. Izabellaláncára (163. sz.). A tárgyalt lánc tagjainak a kompozíciója azonban bonyolultabb, aranylemezük is vastagabb. A baluszter formájú tagok különlegessége, hogy véglcarikáikon beütött RV jegy látható. Az ékszereken egészen 158 (hátoldal)