Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

153 et aquilam cum inscriptione »FIRMAMENTA REGNORVM« ostentat: - pars vero anterior effigie eiusdem Imperatoris iam detrita circacircum duodecim adamantibus, et totidem rubinis auro inclusis decoratur. Ornamentum hoc sine dubio usibus imperatricis destinatum, et fors tempore coronationis imperatoriae per eiatem civitatem dono ablatum fuerat. Elegantissimum sane sui temporis artis paradigma. Tarn infra effigiem, quam symbolum in medio vacLiitas, seu pro odoribus, seu pro effigie ipsius imperatricis deserviens, constructa est. Pondérât aureos tredecim et unam decimam sextam. (13 1/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Orn. Iánk. 132 Ovális, mindkét oldalán nyitható tok, körülötte színes világoskék, fekete, fehér, piros, sárga - festett zománcos tolldísz. Az előoldalon a tollkoszorún 12 gyémánt-, illetve rubinkő zárt tokos foglalatban. Az ékszer előoldalán egykor - már Jankovich leírásában sem ép állapotban III. Ferdinánd császár képmása volt látható. A hátoldalt díszítő kámeán csőrében mérleget, karmaiban jogart és kardot tartó sas. Az embléma körirata: „FIRMAMENTA REGNORUM". A német területen „Kontrafekt"-nek nevezett ékszerek közé sorolható, melyek portré-érmet, esetleg kámeát foglaltak magukba. Uralkodói ajándékként Európa-szerte találkozni velük. Kemény János, a későbbi erdélyi fejedelem a brandenburgi választófejedelemtől kapott egy „igen szép aranyláncot ... maga képére vert öreg arany függvén rajta" (Kemény János Önéletírása. Kiad. WINDLSCH ÉVA. Budapest 1980). A 17. századi királyi Magyarországon és Erdélyben készült inventáriumokban is gyakran említenek uralkodói portréval, jelmondattal díszített ékszereket, vélhetően függőket. A Bethlen család egy 1698-as inventáriumában szerepelt „Catharina Fejedelem Aßßony képére vert arany körű megcifrázva" (MOL, P 1951, 10. cs., f. 65), Kornis Zsigmond végrendeletében pedig „egy öreg arany függő, az brandenburgi elector képe címere rajta" szerepel (1642; Történelmi Tár 1884, 140). K. Er. Közöleden 154. Szalagcsokor alakú függő 17. század közepe Közép-Európa Arany, rubinokkal, színes zománccal; átm.: 4 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Orn., 125. sz.: „Ligatura aurea muliebris ex octo complicaturis, rubinis rutilantibus, atque encausto albo, diversi coloris floribus, et quod omnino mirum est, tulipa etiam ornato constans. Sinum superiorem rubini circumpositi occupant, inferiorem vero cistula rotunda encausto viridi tincta, recludendis odoribus deserviens. Opus seculi 16

u Claudiopoli in Transylvania per Isaacum Totes cambiatum et allatum exstitit. Pondérât aureos quinque et duas décimas sextas. (5 2/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Orn. Jank. 125 Arany, plasztikus nyolcágú szalagcsokor, közepén nyolc soros, zárt foglalású rubinkőből álló rozetta. A szalagok előoldalán szintén soros foglalású rubin kövek, összesen 64 kő. A szalagok hátoldalát festett zománc borítja. Fehér alapon naturalisztikus, sárga és kék virágok. A rozetta hátoldala alatt kicsiny, fedéllel zárható tok. A 17. század közepének francia udvari viseletében vált nagyon népszerűvé a különböző nagyságú szalagcsokrok viselete az öltözék szinte minden pontján, férfiakén és nő-