Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
147 Mediolani confectum, ab eius descendente Comité Michaele Viczay, pro rarioribus numis aureis graecis et romanis obtentum fuit. Pondérât aureos septemdecim, et undecim décimas sextas. (17 11/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Orn. Jank. 127 Arany, beágyazott fehér, zöld és kék zománccal díszített alapkeretre csavarral rögzített ronde bosse zománcos plasztikus alakok: Mária ülő figurája, baljában liliomos jogar, jobbjával a kezét glóbuszon nyugtató Gyermek. Mária két oldalán egy-egy soros, zárt foglalású rubinokból kialakított, gyöngyös végződésű oszlop, körülöttük négy, magas, trapezoid tokos foglalatú rubinkő. A kompozíció tetején zománcos mondatszalag, felirata: „PATBJyOna) H UN GAR( Í) AE ". Hasonló ékszer díszíti a lengyelországi czçstochowai Madonna úgynevezett „rubinos öltözetét" is (PASIERB, JANUSZ S-SAMEK, JAN: The Shrine of the Black Madonna at Czçstochowa. Warszawa 1991, 219., 146. kép). Az ékszert az 1727-ben elhunyt Jerzy Dominik Lubomirski krakkói vajda ajándékozta a kegyhelynek. A két ékszer között azonban számos eltérés van: különböznek a színek, a lengyel emléket mondatszalag helyett rubinos korona díszíti. A Jankovich-gyűjtemény példányán a mondatszalag felerősítése forrasztással történt a szokásos csavarozás helyett. Ez alapján feltételezhetjük, hogy a két ékszer közös forrásból származott vagy azonos mintakép, mintalap alapján készült, az ötvösök azonban más-más elemekkel egészítették ki az alapmotívumot. Jankovich leltárkönyvében votív oltárkának nevezi a művet, melynek ékszer voltához azonban nem férhet kétség. Erre utal a párhuzamul hozott lengyelországi mű, illetve az ékszer kialakítása: a hátlemez felső részén jól látható a finom fehér beágyazott zománccal díszített karika. Az „oltárka" megnevezést még a 1884-es ötvösmű-kiállítás szakértők által készített katalógusa is megtartotta. Jankovich Miklós Lósy Imre (1580 k-1642) esztergomi érsek egykori tulajdonaként tartotta nyilván az ékszert. A gyűjtemény egyik korán felfedezett, sokszor publikált és kiállított darabja e mű. Szűz Mária és a Gyermek ábrázolása a 16. században elsősorban dél-európai, spanyol ékszereken gyakori. Jankovich darabja azonban a délnémet ékszerekkel áll rokonságban. A hátlemez rajzolata és a kőfoglalatok is Közép-Európa felé mutatnak. A magas, zománcozott oldalú kőfoglalatok perem-megoldása a 16. század legvégétől gyakori. Még a 16. század végére utal a ragyogó, gazdag színskálájú beágyazott és ronde bosse zománc együttes alkalmazása is. A mondatszalag felirata alapján az minden bizonnyal erre az ékszerre készült, bár nem valószínű, hogy azzal egyidőben. K. Er. Pulszky 1884, III. terem, 5. szekrény, 36. sz., 94-95; Pulszky-Radisics 1885, I, 11; Domanovszky é. n., III, 588; MIHALIK SÁNDOR: Emailkunst im alten Ungarn. Budapest 1961, 20-21. tábla; SMULIKOWSKA, E.: Ozdoby obrazy Matki Boskiej Czestochowskiej jako tespól zabitkowy. In: Rocznik Historii Sztuki 10 (1974), 198., 19. kép; Héjjné 1976, 49-50 , 33. kép; H. Kolba 1985, 104., 21. kép; A magyar kereszténység ezer éve. (Kiáll, kat., Musei Vaticani - Magyar Nemzeti Múzeum) Szerk. CsÉFALVAY PÁL és mások. Budapest 2001, 338-339., 4.10. sz. 148. Opálos függő 16-17. század fordulója Magyar- vagy Lengyelország Arany, rubinokkal, opálokkal, zománccal; m.: 11,5 cm, sz.: 7,1 cm lankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Pig., 225. sz.: „Isabellae, regináé Hungáriáé, ornatus aureus muliebris, pectoralis, circulo lato aureo adpensionis caussa instructus, certum pro more aevi illius varietate colorum illito encausto viridi, rubro, nigro, albo et ceruleo decoratus, et potissimum e pretiosis lapidibus opali hungarici compositus; cui inter aureas florum figuras interpositi sunt opali médiocres numero duodecim; in medio vero unus maior ovális figuráé, et cistulae aureae, quatuor ungulis instructae inclusus est. Ex ornatu hoc opali prioribus longe maiores et oblongi numero très dependent; locus unus decidui opali vacuus est; praeter opalos elegantes rubini, non tarnen politi, sed in natural! statu existentes numero quinque inserti sunt, ex quibus perinde similes duo, maior superiore, alter
