Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

142 lyamatos, stilizált növénymintát alkotó, zöld, illetve bor­dó színű zománccal kitöltött sodronyzománc díszíti. A fe­lület egyes egységeit granulált gömböcskék alkotta vona­lak határolják. A tok elülső oldalán három, a kupakok zá­ródásán egy-egy almandinkövet helyeztek el. A tok alsó részéhez öt kengyelt illesztettek, ezekről függnek a két­két szem korallal díszített, áttört ezüstlapocskák. A török ékszerek egyik jellegzetes csoportját az ékszer­ként viselt amulettek, talizmántartók alkotják. A fennma­radt tárgyak tanúsága szerint az egyik leggyakoribb típust az egyszerűbb vagy díszesebb kivitelű, nemesfémből, vagy akár gyöngyökkel kivarrott szövetből készült, nyakban vi­selt tokocskák képviselték, melyekben papírtekercsre vagy összehajtogatott papírlapra írt Korán-szöveget - akár tel­jes Koránt, akár idézetet - vagy a tulajdonost óvó, bajel­hárító fohászt helyeztek el. G. I. GERELYES IBOLYA: 17. századi török Korántartó. In: FA 40 (1989), 199., 6. ábra. Középkori ékszerek 143. Királyfejes gyűrű 11. század Bizánc (?) Arany, zománc; átm.: 2 cm, fejátm.: 1,3 cm, súly: 7,05 gr Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Ann., 19. sz.: „Annulus aureus romanus senioris aevi, caput imperatioris diadematum ex succino ita exprimens, ut lineamenta faciei et oris in ipso succino e tenui lamella auri efficta sint. Opus hoc in suo génère unicum et rarissimum occasione structorum per Geometram Vedres ad Marusium aggerum defectum, atque ab illo obtentum fuit. Aurum est obrisum. Pondérât aureos très, et quinque décimas sextas (3 5/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: 58.68.B A gyűrű fején a zománc és a rekeszek megsérültek. Az uralkodó (feltehetőleg király- vagy császárnő) feje na­gyon sérült, sötétkék háttér előtt jelenik meg. Az enyhén tojásdad, lilás-sárgás-rózsaszín arcot felülről félkörívesen fedi a korona, melyet kétoldalt egy-egy volutás csüngő ke­retez. A női koronának megfelelő három csúcsdísz az alat­ta lévő három apró kör között a középsőhöz hasonlóan világoskék. A fej a karikához négy félgömbbel csatlakozik, melyek négyszög alakban fekete anyaggal kiemelt véséssel díszítettek. A karika itt fulkagyló alakú, a fej félé nyitott félkörívben kapcsolódik e félgömbökhöz, ezt összefonott vesszőként értelmezi hosszirányú osztása és a három ke­resztben elhelyezett vonalpár. Ez a vesszőfonat-jelleg folytatódik a félkörívhez kapcsolódó V alakú elemben, melynek a vége visszahajlik, a csúcsán pedig egy, az előző félköríves taggal ellentétes irányú kis félkörívvel, mely kö­zépütt szintén vésettél osztott. A karika egységessé válása előtt a fej melletti négy félgömbhöz hasonló, de nagyobb félgömb jelenik meg. A karika e díszítése mindkét oldalon azonos volt, de a fej bal oldalán a karikából mintegy nyol­cadnyi rész hiányzik. A tárgy minden méltatója felismerte annak a bizánci művészethez való kapcsolatát, s általában az ezredforduló körüli időszakhoz kapcsolták készítését. Noha hasonló díszítésmód nem ismert a bizánci ötvösségben, távoli elő­képeket kereshetünk a nagyszentmiklósi kincs körének in­dáin, amely egy bolgár (sumeni) gyűrűn még közelebb kerül a mi tárgyainkhoz, emellett azonban az ezredfordu­ló körüli bizánci iniciálé-ornamentikában találhatók köze­li párhuzamok. A koronaforma távoli párhuzamát láthat­juk egy spliti dombormű királyábrázolásán, mely feltehe­tőleg all. század második felére datálható. Ezek alapján nem vethető el az a javaslat sem, amely szerint bizánci ha­tásra hazánkban készült volna. A különleges és sokat közölt tárgy azonosítását a Jankovich-leltárkönyv megfelelő tételével nyilván az anyagban (borostyánkő a zománc helyett) és a korban (római bizánci helyett) való tévedés jelentős mértékben megnehezítette, annak ellenére, hogy a leltárkönyvben kézzel beírt szám az 1884-es kiállítás tárgyai között azo­nosítja a gyűrűt. Természetesen az azóta gyakran közölt székesfehérvári lelőhelyet is el kell vetnünk. Vedres István mérnök, Szeged jelentős személyisége a Maros-torkolat­nál Szeged fölött nagyszabású folyószabályozási munká­kat végzett, tehát feltehetőleg többé-kevésbé pontos in­formációkat örökíthet meg az inventárium. Felmerülhet, hogy Szent István uralkodása idején, illet­ve azt követően milyen események vezethettek egy ilyen, mindenképp az udvarhoz kötődő tárgy eltűnéséhez Sze­ged környékén. Itt gondolhatnánk az Ajtonnyal való küz­delemre, illetve még inkább Gellért püspök tevékenységé­re, hiszen uralkodók és püspökök közötti gyűrűajándéko­zásra mindkét irányban több esetet is ismerünk. A gyűrű

Next

/
Thumbnails
Contents