Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
93 formaque eximia praeditis ad omnem luxuriam artis prominenter elaboratis exhibet. Nullum signum seu possessoris seu artificis reperitur, nisi quod in fundo com( w)une signum Augustae civitatis, uti videtur serius, insculptum gerat, in operculo vero signa AW incusum exhibeat. - Cyathus hic a successoribus Fuggerorum Augustae Vindelicorum a 50 aureis et sexcentis florenis conventualis Monetae per Sp(ecta)b(i)\cm D(omi)num Nicolaum Jankovich comparatus fuit. Pondérât una cum vase eburneo semiuncias nonaginta. (90)" A MNM-ból 1936-ban került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Otvösosztály, ltsz.: 19.113 Az elefántcsontból faragott hengeres kupa és a domború fedél ötvösművű (vésett kagylós-leveles díszű) foglalatba illeszkedik. A köpenyen körbefutó domborműves, vízinövények közt játszódó jelenet Neptunus mulatozását ábrázolja delfinen lovagló najádok, kagylókürtöt fúvó tritonok körében, közöttük a szeleket megszemélyesítő szárnyas puttókkal. A fedél közepén ugyancsak elefántcsontból faragott, féltérdre ereszkedő, haját bontó najád plasztikus alakja. Fedelének belsejében finom poncolt díszítmény: nádas muzsikáló vízi alakokkal: kagylókürtöt fúvó és pánsípos figurával. Talpának és fedelének peremén mester- és városjegy. Az elefántcsont faragást Diner-Dénes József a római iskolázottságú Steinhardt fivérek munkájának tartotta. B. É. Jegyeihez: Rosenberg 540; Seling 1980, III, 68. sz. (városjegy), 1451. sz. (mesterjegy) Rómer 1873, 57., V. terem, X. szekrény; Diner-Dénes 1905, 141-142., 136. kép; HAMPEL JÓZSEF: Magyar Nemzeti Múzeum: Kalauz a régiségtárban. Budapest, 1912 15 , 231., 11. szekrény, 11. sz.; Varjú 1929, 63.; Esterházy kincs 1963, kép sz. n.; Augsburgi ötvösmunkák 1984, 22. sz. (Ács PIROSKA); Barokk és rokokó 1990, 3.5. sz. (Ács PIROSKA) 94. Serleg 17. század első féle Részben aranyozott ezüst, vert, vésett, poncolt; m.: 18,5 cm, szájátm.: 7,3 cm, talpátm.: 7,4 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 98. sz.: „Calix argenteus promndior, ciuius pars inferior, stylus, et basis pertusis punetis, superior vero pars insculptis figuris ornatur. Basi inserta fuit sive lamina sive fors moneta argentea, possessorem eiusdem respiciens. Nullum adest sive artificis sive loci indicium. Litterae G. C. inferiori extremitati insculptae longe seriorem eiusdem possessorem indigitant, cum ipsum opus ad finem seculi 16-ti aut initium 17-i referendum sit. Pondérât semiuncias decern et quindeeim décimas sextas. (10 15/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: 55.68.C Kerek, kettősen tagolt talp, a szár fordított baluszter alakú. A magas cuppa Ids, profilált osztógyáírűvel tagolt. A cuppa „kosarán" és a talpon poncolt dísz: négyzetháló mezőibe ütött nagyobb pont. A cuppa szájpereménél körbefutó vésett lambrequin-motívumok. Jellegzetesek a pohár talpát és a kosarat díszítő motívumok. Eredetét nem az ötvösségben, hanem az üvegművességben kereshetjük. A korban igen megbecsült, drága kristályüveg-edényeken találkozunk hasonló, festett színes zománcdíszítéssel, mellyel ékköveket imitáltak. Ez a motívum kerülhetett át egy másik anyagra, amint aló. század korábbi szakaszában is találkozunk az üveg-ötvösmű közötti hasonló motívumvándorlással. A talpas, száras poharak a képi források alapján az ivóedények hierarchiájában magasabban álltak, mint a sima, talp nélküli változatok. E talpas poharakat nemcsak nemesfémből, hanem üvegből is készítették. Jankovich Miklós a „calix" szóval, azaz kehelyként határozta meg e művet. A cuppa aranyozása azonban csak a szájperemre terjed ki, a pohár öblére nem. Valószínű tehát, hogy nem liturgikus, hanem világi célokat szolgált egykor. A talp peremén lévő vésett „G:C:" betűket Jankovich tulajdonosi jelzésként értékelte. Kőszeghy Elemér Buda ötvöscéhe 17. század végi hitelesítőjegyének egy részét vélte felismerni a tárgyon. K. Er. Kőszeghy 1936, 56., 296. sz.
