Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

Fedeles serleg 17. század közepe MS jegyű brassói mester (Michael Schelling ["[1652] ?, Michael Seibriger [fi 673] ?) Aranyozott ezüst, vert, domborított; m.: 49,2 cm, szájátm.: 12,3-13,1 cm, talpátm.: 10,7-10,9 cm; ötvösjegy: címerpajzsban korona alatt MS, alatta csillag Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 121. sz.: „Calix magnitudine sua inter altíores reférendus, summa profűnditate et capacitate provisus, verum tantum a foris deauratus, innixus trium Satyrorum pedibus, manubrio ex quo tria arietum capita libère protenduntur, figuris, quibus circulus prohindioribus exsculptus superpositus est, im(*»)inens altiori basi. Calix hie in sua peripheria exhibet très personarum figuras, utpote 1" Musicam, alis instructam et fidibus ludentem; - 2° Militera tympanum pulsantem; - 3° Martern hastam vibrantem. Operculum eius laboré pertuso insigniter decoratum Martéin in clypeo lunam et Stellas gerentem, sinistra vero hastam erigcntem habet. Nomen possessoris nullibi inscriptum est; locus tarnen, scilicet Corona, urbe Transylvaniae, per incusum in margine superiori stigma cognoscitur; quandoquidem in stigmate incuso Corona et eidem subfertae litterae M. S. cognosci possunt. Pondérât semiuncias quinquaginta et decern décimas sextas. (50 10/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: 1955.403.C Kerek, erős horonnyal tagolt talp, öntött nódusz, a cuppa a szájperem felé enyhén szélesedő sima hengeres forma. A lapos fedélen pajzsot és lándzsát tartó római harcos öntött alakja. A vert díszű cuppán három férfialak hangszerekkel és fegyverekkel. A serleg jellegzetes forma, mely a 16. század végén Augsburgban jelenik meg. A cuppa alakjáról a német szakirodalom Becherpokalnak is nevezi e típust (Augsburg 1980, II, 332; Seling 1980, 77-78). A mű ötvösének egy másik hasonló műve is ismert volt az egykori Herczoggyűjteményben. Az 193l-es erdélyi emlékeket bemutató kiállításon is szerepelt kanna testén hasonló medaillonokban zenélő angyalok domborított alakja volt látható (Erdély 1931, 60. sz., VIII. tábla; „Sacco di Budapest" and Depredation of Hungary 1938-1949. Szerk. MRAVIK, LÁSZLÓ. Budapest 1998, 335-336., 19978. sz.). Az alakokat keretelő motívumok elsősorban a van Vianen művészcsalád tagjainak munkái alapján a 17. század középső harmadában egész Európában népszerűvé váló ún. aurikuláris (a fiilkagyló porcaira emlékeztető elemekből álló) stílus ismeretéről tanúskodnak. A díszítő motívumokkal ellentétben a serleg formája, elsősorban a nódusz kialakítása, a lapos fedél és a fedél csúcsdíszének formája inkább régies, a 16-17. század fordulójának hasonló emlékeit idézi. Ebből a szempontból is érdemes összevetni az Erdődy család számára Augsburgban készített sorozattal (Elias I. Drentwett művei, 1633, MNM, ltsz.: 1930.90-96). K. Er. Jegyéhez: Kőszeghy 1936, 190. sz. Közöletlen 96. Vérjáspis serleg 17. század közepe Vérjáspis csésze és csepp alakú nódusz aranyozott, zománcos réz szereléssel; m.: 10 cm, szájátm.: 7 cm, talpátm.: 6,5 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 173. sz.: „Calix e lapide serpentino vetere eleganti forma exornatus, et superiori sua rotunditate in areas rhomboidales politus; nullum seu artiricis seu possessoris ex loci indicium habens; videtur seculi 15-ti aetatem attingere. Pondérât semiuncias quindecim et octo décimas sextas. (15 8/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Poc. Jank. 174 A középkor óta kedvelt „nyersanyaga" az ötvösműveknek ez a sötétzöld, vörössel pettyezett drágakő, mely valójá-