Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

Pulszky 1884, IV. terem, II. szekrény, 208. sz., 54; HAMPEL JÓZSEF: A hazai élet közép- és ujabbkori emlékei. In: A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Budapest 1902, 112; Varjú 1928, 29., Kabinet II; Varjú 1929, 49; Augsburgi ötvösmunkák 1984, 3., 4. sz. (Ács PIROSKA); Reneszánsz és manierizmus 1988, 310. sz. (SZILÁGYI ANDRÁS) a: Az egykor kis talapzatra helyezett, ágaskodó helyzetű tengeri ló hátsó lábait kagylós díszű haluszonyok helyettesítik. Testének elülső, levélpártás szegélyben végződő része tengeri csigában folytatódik. A vésett, levéldíszes pánttal rögzített csiga hátán a ruhátlan, háromágú szigonyt és kantárt tartó, heves, futó mozdulatú Neptunus lovagol. (Szilágyi András [1979] feltételezi, hogy az ötvösmű az Aeneis II. énekének azt a részletét jeleníti meg, mikor Neptunus felemelt kezével lecsillapítja a háborgó tengert.) A lófej a díszes, csengővel ellátott nyakpánttal együtt leemelhető. A rozettákban végződő zabiához csatlakozó láncos kantár és a gombos csöngő elveszett. A csiga törött, javított. b: Az előző párja. A csiga két helyen lyukas. A leemelt lófej peremében város- és mesterjeggyel jelzettek. A városjegy mellett található I évszámjelző betű Marc Rosenberg szerint 1635-1637-ben (!) volt használatban. A műtárgyak datálásához az 1604-ben meghalt mester további hasonló darabjai adhatnak támpontot. 79 80. Tengericsikó-pár 1590-1600 körül Lipcse, Elias Geyer (1560 k.-1634) Aranyozott ezüst, trébelt, vésett, öntött, tengeri csiga; m.: a: 21,5 cm, b: 22,5 cm; sz.: a: 17,3 cm, b: 16,2 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc., 84-85. sz.: „Duo hyppopotami argentei capite minuto poculum constituentes, summo artificio elaborati, quorum postica in conchas margaritarum (Perl) intortas desinit, similis formae insidentes cum tridente Neptunos habentes; pretiosa artis sculptoriae et füsoriae exemplaria. Nomen et artificis et possessorum desideratur. Una cum matrice margaritarum pondérât prior semiuncias triginta Septem et quindecim décimas sextas (37 15/16), posterior autem triginta Septem et duodecim décimas sextas. (37 12/16), proin in summa semiuncias septuaginta quinque et undecim décimas sextas (75/11/16)" A MNM-ból 1936-ban kerültek át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Otvösosztály, ltsz.: a: 18.899, b: 18.900 80a