Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
Darabjainkkal közel azonos, öt (egy a budapestiével azonosan jelzett, négy jelzetlen) példányát a drezdai Grünes Gewölbe őrzi. A legfeltűnőbb különbség, hogy a hasuknál Ids támasztékkal megemelt lovak ágaskodó helyzetűek. A budapesti darabokon a megfelelő helyeken beforrasztott nyílás található. Az öt drezdai ötvösműből álló sorozat készítési idejeként Joachim Menzhausen az 1591-1593 közti időszakot valószínűsíti (MENZHAUSEN, JOACHIM: Der Goldschmied Elias Geyer. [Schriftenreihe der Staatlichen Kunstsammlungen Dresden, 3.] Dresden 1968 2 , 19, 21. sz.). Az ötvösmester fiatalkori munkáiként meghatározott darabok közül kettő a szász uralkodói kincstár 1610-es leltárában már szerepel. P. I. Rómer 1873, 56., V. terem, X. szekrény; Pulszky 1884, IV. terem, I. szekrény, 10. sz., 4; BRAUN, EDMUND WILHELM: Die Ausstellung von Goldschmiedearbeiten Leipziger Ursprungs und von deutschen Bildwirkereien des XVI. Jahrhunderts im Leipziger Kunstgewerbemuseum. In: Kunst und Kunsthandwerk 10 (1907), 382; Rosenberg 2991 (városjegy), 3011 (évszámjelző „I" betű), 3032/q (mesterjegy és tárgy); Varjú 1928, 28., Kabinet II, Schrank II; Varjú 1929, 48; Esterházy kincs 1963, 23-24; IM 1972, 146. sz. (HÉTJNÉ DÉTÁRI ANGÉLA); Hayward 1976, 265 (a mesterről), 392., 562. kép; Szilágyi 1979, 45., 5. kép; Reneszánsz és manierizmus 1988, 314. sz. (SZILÁGYI ANDRÁS); Faszination Edelstein. Aus den Schatzkammern der Welt. Mythos - Kunst - Wissenschaft. (Kiáll, kat., Hessisches Landesmuseum, Darmstadt) Szerk. ERERT-SCHIFFERER, SYBILLE. Bern 1992, 245., 177. sz. (EBERT-SCHIFFERER, SYBILLE) 81. Fedeles kanna 16. század vége Nürnberg Aranyozott ezüst, duplafalú, domborított, cizellált; m.: 18 cm, szájátm.: 10 cm, talpátm.: 12,3 cm; feliratai: „CVTTEBAT • IMPLERE • VENTREM • SWM • DE STILIQVIS" (Lk 15,16), „FILIVS MEVS • MORTWS • ERAT • ET • REVIXIT • PERIERAT • ET • INVENTVS" (Lk 15, 24), „FATER (sic!) • DA • MIHI • PORCIONEM • SVBSTANCIAE QVAE" (Lk 15,12), „DISSIPAVIT • SVBSTANCIAM • SVAM • VrVENDO • LVXVRIOSE •" (Lk 15,13), „LVCE* XV" Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 159. sz.: „Cantharus argenteus prodigaliter inauratus, família Dessewffianae de Csernek postremo proprius, uti insignia operculo superposita, scilicet manus cataphracti clavam tenentis cum insidente aquila indicant; quod ab eadem família obtinendo episcopus Scepusiensis Szalpek nepti suae Annae Szalpek donatum Sp(ecta)b(i)\is D(omi)nus Nicolaus Jankovich ab aureis 80 redemit. Cantharus hic, ambobus hic possessorum indiciis longe vetustior, est summum et praeclarissimum artis fusoriae, et sculptoriae paradigma, seu in Italia sive in Galliis confectum; exhibet in operculo, fasciis item, orificio et basi advicinatis, varias personarum, 81 florum, avium atque animalium ad admirationem usque prominenter ac libère exsculptas figuras; media vero circumferentia simili admirando artificio omnes filii prodigi scenas ad mentem evangelii Lucae Cap. XV. in areas quinque dispertitas et superne inscriptionibus provisas. Manubrium eius constat e virginc per totum nuda, capiti senis, pedibus innixa, cui a supra Sirènes innititur. Opus in suo génère unicum, et nunquam sufficienter aestimabile. Pondérât semiuncias septuaginta et octo décimas sextas. (70 8/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Poc. Jank. 159 Hengeres, fölfelé enyhén szűkülő test, kerek, kis talapzaton. Fedele profilált peremű, lapos. A fedél csúcsdísze lapított, osztóg)áírűs pogácsa alakon plasztikus, buzogányt tartó páncélos kar, fölötte kiterjesztett szárnyú sas. A test magasan domborított palástja egy felhúzott hengerre van foglalva. A technikából adódik a tárgy méretéhez képest nagy súlya (1270 g). A Nemzeti Múzeumnak a Jankovich-gyűjteményből származó ötvösművei közül az egyik legkorábban felfedezett és igen nagyra értékelt mű ez a kanna. Elsőként Radisics Jenő méltatta, később Mihalik József szentelt neki tanulmányt. A múzeum állandó kiállításainak is egyik állandó tárgya e mű. Ezt elsősorban az igen kvalitásos, a hengerpalást középső mezőjét beborító, magasan domborított jelenetsornak köszönheti, mely Lukács evangéliuma alapján ábrázolja a tékozló fiú történetének négy jelenetét (A tékozló fiú búcsúja, Az örökség elköltése, A sertések őrzése, A tékozló fiú hazatérése). A jeleneteket lapos pillérek választják el egymástól, fölöttük frízszerűen az adott jelenetet magyarázó bibliai helyek olvashatók. Radisics a metszetek előképét Hans Sebald Beham 1540 körül ké-
