Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
77 Aranyozott ezüst, trébelt, vésett, poncolt, öntött; m.: 31 cm, talpátm.: 22 x 10 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 24. sz.: „Cervus maior eminentibus cornibus instructus, habens collipendium cum dependentia, inscriptione vacua; insistens cespiti. Opus elegantioris operis ex argento bene inaurato. Pondérât semiuncias quadraginta quinque, et unam octavam. (45 '/&)" A MNM-ból 1936-ban került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Otvösosztály, ltsz.: 19.075 Ovális, földet imitáló, csúszómászókkal (kígyó, béka, csiga, gyík stb.) díszített trébelt talpon álló, bal mellső lábát felemelő, plasztikus, élethűen megmintázott szarvasfigura. Felületét poncolt és vésett szőrmustra borítja. Agancsos feje a gyémántos díszű nyakörvvel együtt, melyről kerek médaillon függ, fedélként leemelhető. Talpperemének külső peremén MB monogramos mesterjegy és augsburgi városjegy, a belső peremen vésett NW monogram. A szájperembe belül bevésve: „N/XI". Melchior Bayrnak a darabunkhoz hasonló, 1590 körül készült ugró szarvasfigura ismeretlen (feloldatlan jegyű) mesterére gyakorolt erős hatását említi Hannelore Müller. (Az ötvösművet az augsburgi Städtische Kunstkammern őrzi, ltsz. 12342 vö. Augsburg 1980, II, 794. sz.) A műtárgyról a 19-20. század fordulóján aranyozott galvanoplasztikái másolat készült, melyet 73 koronáért árusítottak. P. I. Jegyeihez: Rosenberg 126 (?) (városjegy, 1576-1583 és később), 383, 384/d (mesterjegy); Seling 1980, III, 15. sz. (?) (városjegy), 895. sz. (mesterjegy 7 ) Pulszky 1884, IV. terem, II. szekrény, 205, 206 vagy 210. sz., 53-54; Varjú 1928, 29., Kabinet II, Schrank II, 3. ReiheKar;« 1929, 49. Galvanoplasztikái másolatáról: Czakó 1908, 152. sz. 78. Zarándok és zarándoknő - díszedények 1590-1593 Augsburg, Leonhard Umbach (mester 1579-től, |1593 után) Aranyozott, színesen festett ezüst, trébelt, poncolt; m.: a: 21 cm, b: 20 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 183-184. sz.: „Cyathus argenteus encausto diversi coloris oblitus, atqe in liberis ab encausto locis auro splendente prodigalitater illitus, in forma ad sacram expeditionem peregre proficiscentium viri et feminae, quorum uterque scipione argenteo provisus est. Virum puer, mulierum vero canis stipat. Utriusque caput avelli, et ita personae ipsorum pro instrumento potorio deservire possunt. Ambae figuráé basi, gramen et flores repraesentanti insistunt, et eidem cochleis adstrictae sunt. Stigmata eiusdem incusa illegibilia, atque ideo nec nomen artificis seu possessoris veteris, aut loci, ubi elaborati, adferri potest. Ex collectione Excell(£«£2.syz')mi Stephani Marczibány utrumque 1805° aere redemptum fuit. Pondérant semiuncias, et quidem sub N r " 183. viginti novem et decern décimas sextas (29 10/16) - 184. autem viginti très et tredecim décimas sextas (23 13/16), proinde in summa semiuncias quinquaginta très et septem décimas sextas. (537/16)" A MNM-ból 1936-ban kerültek át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, OtA'ösosztály, ltsz.: a: 19.043, b: 19.042 a: Kerek, trébelt és poncolt rögökkel, növényekkel és állatokkal (csiga, gyík) díszített talpon zarándokruhás férfialak áll, mellette kutya ül. A térdnadrágos férfi rövid, nyitott köpenyének gallérján és széles karimájú, magas kalapján zarándokjelvények, övéről kis kerek kulacs lóg, jobbjában lapított gömbös végű bot. A férfialak feje kalapostul leemelhető, teste üreges. A talpperemen jelzett. b: Az előző párdarabja. Ahhoz hasonló kerek, trébelt (rögökkel, növényekkel, állatokkal: teknőssel, szöcskével díszített) talpon zarándokruhás nő és egy kisfiú alakja áll. A nő térdet alig fedő szoknyát visel, rövid, nyitott köpenyének gallérján és fehér fejkendőjére helyezett, széles karimájú, magas kalapján zarándokjelvények. Jobbjában la-
