Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
kapcsolt stilizált lótuszvirágok és ötszirmú apró rozetták. A csésze pártadísszel kereteit öblében a klasszikus arabeszkre emlékeztető, folyamatos hálómintát alkotó, elhegyesedő végű levelek. A csésze peremén olvasható latin nyelvű, hamis felirat: „György baráté vagyok. 1537." a horvátországi születésű Martinuzzi (családi nevén: Utiesenic) Fráter György (1482-1551) váradi püspökre, János Zsigmond (1541-1571) erdélyi fejedelem helytartójára utal. A tárgy egyike azon kevés daraboknak, melyek hiteles oszmán előkép után, magas technikai színvonalon készültek. Díszítőmotívum-kincse az App. Jank. 178. leltári számú darabéval egyezik meg (72. sz.). Egyértelműen elválasztható a többségükben a 16. század második felében készült ún. balkáni ezüstcsészék nagy tömegétől, melyeket a fenti darabon alkalmazott díszítményrendszer leegyszerűsített, durva kivitelű változatával ékesítettek. G. I. Pulszky 1884, II. terem, 14. tárló, 33-34. sz., 149; Pulszky-Radisics 1885, I, 76; FEHÉR GÉZA: A Magyar Nemzeti Múzeum hódoltság kori ezüstcsészéi. In: FA 17 (1965), 172., 60/2, 61. ábra; FEHÉR GÉZA: Török kori iparművészeti alkotások. Budapest 1975, 31., 16. kép; Történelem-kép 2000, VII-7. (GERELYES IBOLYA); GERELYES, IBOLYA: Chinese Elements in Provincial Ottoman Goldsmithing. In: Communicationes Archaeologicae Hungáriáé 2001, 218., 2. kép. 72. Ivócsésze 16. század első negyede Raguza (?) Aranyozott ezüst, vésett, poncolt; m.: 3 cm, átm.: 11,9 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. App., 178. sz.: „Scutella argentea antiquissima operis graecanici vetusti, magis indusa quam sculpta adeo, ut flores accumulati in parte quoque adversa dignosci queant. Opus hoc seculum 13 T,UM aut 14 TUM sapit. Olim inauratum, cuius nunc exigua solum vestigia apparent. Habet parte adversa inscriptionem graecis litteris insculptam: (négy szó cirill betűkkel). E cimeliis Generalis Vukasevich Ragusa allatis et Viennae distractis a florenis triginta duobus obtentum. Pondérât semiuncias septem et quatuor décimas sextas. (7 4/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: App. Jank. 178 A csésze aranyozott belső felületét, öblét és oldalát egyaránt finoman poncolt háttérből kiemelkedő, folyamatos vésett díszítmény borítja: leveles ágakkal összekapcsolt stilizált lótuszvirágok, és apró, ötszirmú rozetták. Peremén két helyen ezüst próbajegy. Pereme alatt kívül utólagosan bevésett, cirillbetűs ószláv felirat: „Csase tamére po Fehér Géza feloldása szerint: „a csészét javította ..." (a név olvashatatlan). A csésze díszítőmotívumai az 1470 körül az isztambuli szultáni szerájban kidolgozott, a kor vezető művésze után „Baba Nakkas"-nak nevezett stílus elemeit tartalmazzák. E tény arra utal, hogy a tárgy hiteles oszmán előkép után, balkáni ötvösműhelyben készült. Ezt a feltevést erősítik a bekerülésére vonatkozó adatok is. E szerint a csésze az App. Jank. 179. leltári számú darabbal (71. sz.) együtt Raguzából (Dubrovnik) került Bécsbe, majd innen vásárlás útján Jankovich Miidós tulajdonába. Raguza a 15. század második felében is megőrizte jelentőségét mint olyan ötvösközpont, amely szoros kapcsolatot tartott fenn az isztambuli szultáni udvarral, és szultáni megrendeléseket is teljesített. Minden bizonnyal a raguzai műhelyek is követték azt a gyakorlatot, mely szerint a szultáni nakkashane (a szerájbeli stúdió) művészei által kidolgozott grafikai előképek mintakincsét a művészetek szinte minden ágában alkalmazták birodalomszerte. G. I. Pulszky 1884, II. terem, 14. tárló, 33-34. sz., 149; FEHÉR GÉZA: A Magyar Nemzeti Múzeum hódoltság kori ezüstcsészéi. In: FA 17 (1965), 172., 58/1, 61. ábra; FEHÉR GÉZA: Török kori iparművészeti alkotások. Budapest 1975, 30., 15. kép; GERELYES IBOLYA: Chinese Elements in Provincial Ottoman Goldsmithing. In: Communicationes Archaeologicae Hungáriáé 2001, 217., 1. kép. 73. Fedeles, talpas serleg 1520-1550 Nürnberg (?) Aranyozott ezüst, szerpentinkő, trébelt, vésett, poncolt, öntött, fűrészelt, feliratának betűin zománcozás nyomaival, 35 darab különféle (zömmel reneszánsz kori, antik eredetik után készült, illetve fiktív) befoglalt éremmel; m.: 36 cm, szájátm.: 10 cm, talpátm.: 17 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből.
