Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - II. KINCSTÁR
Inv. Poc, 138. sz.: „Calix pretiosissimus argenteus non tantum auro prodigaliter illitus, sed etiam numismatibus imperatorum, regum ac ducum Graecorum atque Romanorum insitis decoratus, cuius meditullium e peculiari lapide, inter iaspidem et achatem medio, tortus est. Huius dives operculum superiori sua parte insertos habet argenteos nuraos Philippi Macedonis, Alexandri Magni, Traiani, Hadriani, Vespasiani, atque Themistoclis Atheniensis, imperatricum item Juliae Mammeae, Juliae Medae, Severi Alexandri, numero decern. Apicem ornat numus romanus argenteus parte aversa Fortunám, dextra remum, sinistra cornu copiae tenentem, cum inscriptione: »FORTUNAE REDUCI« repraesentantem. Huius in interiori parte inter flores encausto viridi expressos nigro encausto voces: »NVLLE PLVS« insertae sunt. Tota haec superior pars exsculptis prominentibus ornatibus mirifice decorata, qua oriticium ipsius calicis glabrum circumdat, incisuris peculiaribus totam fasciam ambientibus ornat; huic ab infra additum est numisma maius facile quatuor pollicum diametri, exprimens coronatam effigiem valde prominentem Ludovici XI mi , regis Galliarum, 12 liliis aureis in area stipatam, et ordine equestri Sancti Spiritus provisam, cum hac in orbem posita inscriptione: »MATHIAE INVICTO. CAESARÉ DEVICTO. AN I MO HAUD FICTO. INTIME ADDICTVS LUDOVICUS R. FRANCIÁÉ 1490.« - Inscriptionem hanc ab invicem separat leo aureus gradiens; qua inscriptione manifeste patet, hunc calicem ab Ludovico XT' Galliae rege, Friderici Romanorum imperatoris inimico, Mathiae Corvino Hungáriáé Regi autem optime addicto; huic destinatum; sed fors ideo, quod is ante confectionem egregii huius operis, nempe anno 1490° iam cum 3 J Április morte decesserit, in Gallia remansisse, atque ita nonnisi post annum 1796 wm per emigrantes Galliarum, signanter Principem Conde et Polignac Viennam elatum atque ibidem cum pluribus argenteis vasis distractum fiiisse. Ipse calix, in quantum e lapide constat, argenteis cratibus optime inauratis inclusus est, quarum concurrentiae decern numismatibus genuinis romanorum imperatorum absque ulla noxa insertis decoratae sunt, signanter Domitiani, Titi Vespasiani, Nervae, Traiani etc. - Manubrium calicis amplum varus ornatibus in circulum positis substructum est; in imo horum circulorum quinque numi Romani Lentuli, Caii Marci filii, Traiani Decii, Severi Alexandri, Faustinae, Pii August! filiae, - comparet; in basi vero inserta sunt maiora rursus argentea numismata, signanter effigies Christi, imperatoris Hannibal, M. Tullii Ciceronis, et alia capita diademata absque inscriptione, intersertis minoribus quoque numis romanis, numero decern in orbem locata, supra quae denuo gallica inscriptio, inter flores encausto viridi et fiasco illitos, nigro encausto infusa legitur: »NE MOY AVLTRE« Fundus basis egregiis ornatibus pertusis et celatis ab infra per totum deauratus ampullám Remensem eleganter incusam exhibet, veluti signum loci, ubi insigne hoc artis paradigma confectum fuit. Pondérât una cum lapide semiuncias centum nonaginta, et septem décimas sextas 190 7/16." A MNM-ból 1936-ban került át az IM-ba. Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ötvösosztály, ltsz.: 18.831 Kerek, többszörösen tagolt talpának domború peremén szimmetrikus kettős akantuszlevelek sora, majd körben tíz darab, váltakozva kisebb és nagyobb méretű ezüstérem. 73 Ezek fölött színes zománcos betűkből és elválasztó ornamensekből kialakított sávban „NE MOY AVLTRE" felirat olvasható. A szöveget hólyagos tagozat, majd a hengeres, öt kis befoglalt ezüstéremmel és applikált díszvázákkal ékesített nódusz követi. Az öt plasztikus delfines tagozattal erősített, karcsúsodó szár lapos, kerubfejekkel és delfínpárokkal díszített alacsony talapzatban folytatódik, erre illeszkedik a lapított gömb alakú, szerpentinből faragott edénytest. Rajta középen, öv gyanánt, tíz-tíz függőleges és vízszintes, baluszteres pánt hálózatában tíz kis ezüstérem található. Szájperemére magas, ugyancsak többszörösen tagolt, csúcsos fedél illeszkedik, pereménél vésett indadísszel, majd poncolt alapon trébelt akantuszsoros díszítéssel. A fedél tetején körben váltakozva tíz, kisebb és nagyobb méretű ezüstérem, közeikben poncolt alapon maszkos-leveles, virágos indadísz. Középen hólyagos gyűrűből emelkedő száron a talpon olvashatóhoz hasonló kialakítású „NVLLE PLVS" felirat fut körbe. A fedél kannelúrásan tagolt, kicsúcsosodó fogója lapos gombban végződik, melybe nagyobb ezüstérem illeszkedik. Fenekébe beütve egy azonosítadan kehelyforma jegy. Szájperemén elmosódott osztrák (prágai?) újrahitelesítő (újrapecsételő) jegy 1806-1807-ből. A fedél belsejébe egykor befoglalt, ma már hiányzó érem a leltárkönyv szerint
