Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

a pohárhoz tartozott. A pohár alján az utólag bekarcolt Korlat családnév olvasható. Az eredeti tulajdonos feltehetőleg II. Lajos főudvarmesterével, a szintén a mohácsi csatában elhunyt Korlátkövi Péterrel azonosítható. f: Ezüstpohár Aranyozott ezüst, vésett, öntött, trébelt; m.: 11,2 cm, szájátm.: 8,9 cm, fenékátm.: 5,5 cm Jankovich Miklós első g\oíjteményéből. Inv. Poc, 55. sz.: „Cyathus minor absque substaculo, superiori margine habens incisa folia tarn vitium quam herbarum; item a latere ac fundo inscriptas Hieras GVID. Ex eodem thesauro Mohácsiano. Pondérât semiuncias Septem et quinque décimas sextas. (7 5/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Poc. Iánk. 55 A szájrész felé tölcséresen kiszélesedő, sima testű pohár. Pereme alatt kívül, vésett levéldíszes sáv fut körbe. A perem alatt kívül, illetve a pohár alján a „G.V.LD." betűk egyelőre feloldatlan rövidítés - olvashatóak. A szakirodalomban kölesdi kincsként ismert együttes - az egyes darabokon olvasható felirat szerint - II. Lajos udvari tanácsosa, a mohácsi csatában elhunyt Sárkány Ambrus tulajdona volt. A Jankovich-leltárkönyv bejegyzése szerint a kincs eredetileg 40 pohárból, illetve kehelyből állott, amelyből mindössze hét darabot leltároztak be. A gyakorlatilag csak feltételezésen alapuló - nehezen hihető hagyomány szerint a tárgyakat a mohácsi csatából „küldték vissza". A leltári szám nélküli darabokat - egy kivételével (Poc. Jank. 56) - a leltárkönyvi leírás, illetve a korábbi publikációk alapján Vattai Erzsébet azonosította, így jelenleg hat darab, kölesdi leletként számontartott tárgyunk van. Az együttes szétszóródásának története ma már nehezen rekonstruálható, nyilvánvaló, hogy a teljes együttes nem került Jankovich birtokába. Egy kehelyről biztosan tudható, hogy maga Jankovich cserélte el gróf Illésházy István gyűrűjéért (Ann. Jank. 211). Egy másik, ugyancsak a Jankovich-gyűj te menybe tartozó darab eredetének leírása megerősíti azt a feltevést, hogy a kincset már előkerülésekor többfelé osztották. Ez utóbbi, a bejegyzés szerint a kölesdire nagyon hasonlító, aranyozott ezüst kehely szintén Tolna megyében került elő (Poc. Jank. 91). Az együttes hitelessége iránt komoly kételyeket ébreszt az a tény, hogy Kölesd a leltárkönyvi bejegyzéssel ellentétben, nem a Duna, hanem a Sió partján, a Duna-menti hadiúttól távolabb fekszik. Ugyanakkor a tárgyak összetartozása mellett szól, hogy' analóg darabjai a törökök elől elrejtett, a 16. század első felére keltezhető kincshorizont leletegyütteseiből jól ismertek. A kölesdi (mohácsi) kincs összetételét tekintve az ópálosi, illetve radnai leletekkel állítható eg)' sorba. Egyet kell értenünk Vattai Erzsébet több mint negyven évvel ezelőtt megfogalmazott véleményével, miszerint: „a tárgyak stílusa, kora, és a bekarcolt nevek alapján kétségtelen, hogy a kincset a mohácsi csatavesztés zűrzavaros idejében rejtették el". Ennél többet teljes bizonyossággal ma sem állíthatunk. G. I. Pulszky 1884, III. terem, II. szekrény, 29. sz., 30; Uo., IV. terem, III. szekrény, 20. sz., 56; Pulszky-Radisics 1885, I, 72; HAMPEL JÓZSEF: A Nemzeti Múzeumi régiségtár gyarapodása 1902-ben. In: AÉ Ú. F. 22 (1902), 442; MlHALIK, SÁNDOR: The Hungarian Cup of The Cremlin. In: AHA 6 (1959), 341-355; VATTAI ERZSÉBET: A kölesdi ezüstkincs. In: FA 12 (1960), 243-248; Pannónia Regia 1994, VIII-46. (H. KOLBA JUDIT) 71. Ivócsésze 16. század első negyede Raguza (?) Ezüst, vésett, poncolt; m.: 2,9 cm, átm.: 12,3 cm; felirata: „Sum Fr. Geor. Wttiseny.1537." Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. App., 179. sz.: „Patera, rectius scutella argentea Fratris Georgii Martinusii S. R. E. Cardinalis, Regni Hungáriáé Primatis, ab intus floribus diversis incuso laboré effictis exornata ita, ut haec incusio in parte adversa transpareat, superiori margine hanc habens inseriptionem litteris protuberantibus existentem: »Sum: Fr: Geor: Wtiseny 1537« (Utisenius est nomen gentilitium Georgii Martinusii Cardinalis). - Perinde a Generali Vukassevich e Dalmatia Viennam allata, et post fata eius auetione publica divendita. - Pondérât semiuncias Septem, et quatuordeeim décimas sextas. (7 14/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: App. Jank. 179 A csésze oldalát finoman poncolt háttérből kiemelkedő, vésett díszítményrendszer borítja: leveles indákkal össze-