Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - II. KINCSTÁR

talprész sima szárgyűrűvel, illetve korong alakú, levéldíszes nódusz közbeiktatásával kapcsolódik a serleg kettős tagolású csészéjéhez. Eredetileg valószínűleg magasabb volt, hiányos fedelét három kígyóval díszített gránátalma zárja. A tárgy tulajdonosának azonosításához az utólagosan bekarcolt nevek visznek közelebb. A serleg alján a Sárkány, illetve a Zablath nevek olvashatóak. Ez utóbbi Sárkány Ambrus feleségének, Zablath Zsófiának családneve, melyet a serleg fedelébe is bekarcoltak. A tárgy magyar közgyűjteményben őrzött legközelebbi párhuzama az ún. radnai kincsből ismert. A ma Lippa részét képező hajdani Máriaradnán előkerült leletet valószínűleg az 1552. évi hadjárat idején rejthették el. b: Gótikus pohár Aranyozott ezüst, vésett, öntött, trébelt; m.: 8,7 cm, szájátm.: 8,1 cm, talpátm.: 8 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 51. sz.: „Phiala argentea tribus pyris, veluti substaculis provisa, ab intus per totum, ab extus tantum in margine superiori et inferiori deaurata, nunc tarnen aerugine viridi obducta. In fundo nomen possessoris hungarice »SAZKane« incisum habens. Possessor Ambrosius Sárkán, summus Ludovici Il-di regis thesaurarius, terrestris Dominus castelli Érd, in Co(mi)t(a)xu Albensi, in eadem clade Mohacsiensi interiit. Pondérât semiuncias scptem et tredecim décimas sextas. (7 13/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Poc. Jank. 51 Talapzata, szájpereme, valamint teljes belső felülete aranyozott. A felfelé enyhén szélesedő, sima testű pohár három körteidomú lábon áll. Alacsony talpát, valamint peremét kívül többsoros borda tagolja. A pohár aljára a Sárkány nevet karcolták be. c: Oroszlánlábas pohár Aranyozott ezüst, vésett, öntött, trébelt; m.: 14,9 cm, szájátm.: 10,8 cm, talpátm.: 10 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 52. sz.: „Cyathus argenteus in suis ornatíbus egregie deauratus, eximii operis, qui iuxta figuras, quas repraesentat, ad seculum 13-tium tuto referri potest; habens in fundo amplam circumferentiam ex aquilis et lemniscis bene inauratis conflatam; imminens 4 leonibus, totidem substaculis insistentibus, perinde bene inauratis; tarn in medio quam superiori extremitate perinde egregie ornatus et bene inauratus apparet, quamquam actu viridi aerugine per totum fere obductus sit. Ex praeattacto thesauro Mohacsiensi, in Kölesd effosso obtentus. Opus hoc est insignis vetustatis, artificii et raritatis monumentum. Pondérât semiuncias viginti duas et undecim décimas sextas. (22 11/16)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Poc. Jank. 52 Külső-belső pereme, valamint öv- és talprésze aranyozott. A szája felé tölcséresen kiszélesedő, sima testű pohár pereme kívül pártadíszes bordával tagolt, áttört övpántján makkszerű termés és csipkézett levélpár ismétlődik, hullámzó indák között. Hatszögű talapzatának levéldíszes sávját egy-egy öntött, cizellált sas szakítja meg, alul a poharat három, talapzaton álló oroszlán tartja. A magyarországi emlékanyagban számos oroszlánlábas pohár őrződött meg. Néhány darab a református egyházi gyűjteményekben is fennmaradt, úgymint a mádi, huszti vagy vizsolyi pohár. A törökök elől elrejtett, aló. század első felére keltezhető kincsleletekből is ismert e típus, így az MNM gyűjteményében az ópálosi, illetve fegyverneki leletben található analóg darabja. d: „Saslábas" pohár Aranyozott ezüst, vésett, öntött, trébelt; m.: 11 cm, szájátm.: 8,7 cm, talpátm.: 4,9 cm (a lábak nélkül) Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 53. sz.: „Similis sed longe minor cyathus, aquilis tribus, in substaculo sedentibus, innixus; cuius ornatus perinde auro obduti fuerant, nunc totum opus viridi aerugine maculatum. Ex eodem thesauro Mohacsiensi. Pondérât semiuncias octo et mediam. (8 '/2)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Poc. Jank. 53 A szájrész felé tölcséresen kiszélesedő, sima testű poharat a szájperem alatt kívül liliomos pártadísz, kötélfonatos övpánt, valamint talpán ugyancsak liliomos pártadísz-sor díszíti. A poharat három, talapzaton álló állatalak tartja, amelyeket a leltárkönyvi leírással ellentétben Vattai Erzsébet nem sasként, hanem oroszlánként határozott meg. A tárgy analóg darabjaként az ópálosi lelet oroszlánlábas poharát említhetjük. e: Fedeles pohár Aranyozott ezüst, vésett, öntött, trébelt; m.: 16,3 cm (fedél nélkül: 10,8 cm), szájátm.: 8,5 cm, talpátm.: 6,9 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Poc, 54. sz.: „Phiala maior argentea tarn ab intus quam extus bene inaurata, simili operculo in pomum citrinum desinente provisa; exhibens ornatus peculiares partim per impressionem, partim vero per transcusionem foraminose effromatos; tribus leonibus in basi sedentibus imposita. Ex eodem thesauro Mohácsiano. Pondérât semiuncias duodecim et très quartas. (12 %)" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: Poc. Jank. 54 A szájrész felé enyhén szélesedő, sima testű, részben aranyozott pohár talapzatát és övpántját gótikus, áttört halhólyag, reneszánsz palmetta és tojássor díszíti. A hármas tagolású talapzatot három oroszlán figura tartja. Gránátalma gombbal díszített fedele eredetileg talán nem ehhez