Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

TANULMÁNYOK - ZWICKL ANDRÁS: Az ideális és a reális valóság képei között - A Szőnyi-kör Árkádia-festészete

ANDRÉ KERTÉSZ: Aba-Novák Vilmos és Kraszna Kulcsár József sakkozik, 1923. Magyar Fotográfiai Múzeum ANDRÉ KERTÉSZ: Vilmos Aba-Novák and József Kraszna Kulcsár Playing Chess, 1923. Hungarian Museum of Photography Szőnyi már 1919-ben bemutatkozott a közönség előtt, kortársai is a nagy műcsarnoki tárlatokra próbáltak bejutni, de hamarosan két jóval nyitottabb szellemű intézmény, a Nemzeti Szalon és az Ernst Múzeum felé orientálódtak. A Nemzeti Szalonban a neoklasszicista szellemben alkotó fiatalok rendszeres részvétele 1920tól számítható, az Oszi tárlat keretében ebben az évben Szőnyi lépett nagyobb grafikai anyaggal a nyilvánosság elé.

29 Az intézmény programja - legalábbis Szőnyiék generációja számára - nem adott módot egyszemélyes vagy pár résztvevős csoportos kiállításokra, így - főleg a húszas évek közepétől - speciális alkalmak, a különböző művészszervezetek tárlatai biztosítottak számukra hangsúlyosabb jelenlétet.

j;j Jóval tágabb teret kínált az Ernst Múzeum, amelynek fő profilja, a változó összeállítású csoportkiállítások sora egy-egy művész önálló bemutatkozását is lehetővé tette.' A két intézmény arra is vállalkozott, hogy a Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak munkáiból rendezzen tárlatokat. Az Olgyai-tanítványok azonban nemcsak itt fordultak elő, hanem azokban a rövid életű kisgalériákban is, amelyek a húszas évek első felében kiemelkedő szerepet játszottak az aktuális irányzatok megismertetésében. Az Auróra mükereskedésben, az Alkotás Művészházban vagy a Helikon Galériában 1 922-1 923-ban megrendezett grafikai kiállításokon a rézkarcoló nemzedék legtöbb tagja rendszeresen részt vett."' A Belvedere a grafikai tárlatok mellett egy-egy