Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

TANULMÁNYOK - ZWICKL ANDRÁS: Az ideális és a reális valóság képei között - A Szőnyi-kör Árkádia-festészete

művésztől nagyobb anyagot felvonultató festészeti-szobrászati bemutatókra is vállalkozott, rövid fennállása alatt így kerülhetett sor többek között Patkó Károly kiállítására 1922-ben.

33 Az Olgyai-növendékek festőként is tevékenykedtek (pl. Varga Nándor Lajos, Tarjáni Simkovics Jenő), de - a kor igényeihez alkalmazkodva - a kiállításokon elsősorban könnyebben értékesíthető grafikákkal szerepeltek, és keveseknek adatott meg, hogy festményeiket is megmutassák. A Belvedere ezt a lehetőséget többek számára biztosította mindaddig, amíg 1924 októberében - a kisgalériák közül utolsóként - bezárta kapuit.

34 Az előző generáció progresszív törekvéseket képviselő tagjai közül kevesen maradtak Magyarországon, őket többek között a kisgalériák kiállításai, illetve a grafikai tevékenység hozta közel a fiatalokhoz (pl. Szobotka Imre, KmettyJános). A különböző stílusban dolgozó művészek 1 924-ben egy új szervezetet alakítottak meg, amely a Szinyei Társaság „öregjei" és a Szőnyiék közötti generációs szakadékot töltötte ki és a Szinyei Társasággal szemben jóval nyitottabb és frissebb szemléletet testesített meg. A KUT (Képzőművészek Uj Társasága) ez év májusában az Ernst Múzeumban rendezte meg első kiállítását, amelyen törzstagként Szőnyi és meghívottként Aba-Novák is részt vett. A szervezet sokszínű összképébe tehát a Szőnyi-kör neoklasszicizmusa is belefért, noha ekkortájt már bizonyos változások, a színesebb és oldottabb festőiség irányába tett lépések is megfigyelhetőek voltak művészetükben. Számukra 1924 más szempontból is fontos év volt. Szőnyi januárban - immár az Ernst Múzeum összes termében - megrendezte második gyűjteményes kiállítását, AbaNovák és Patkó októberben egy csoportkiállítás keretében mutatott be nagyobb anyagot. Szőnyi februárban megnősült, és kiköltözött Zebegénybe, majd az év folyamán hosszabb olaszországi tanulmányutat tett. Tavasszal Korb Erzsébet szintén olaszországi tanulmányútra indult, amely egyúttal életművének záró periódusát jelentette, mivel alig egy évvel később, hazatérése után röviddel, 1925-ben meghalt. Aba-Novák Vilmos az utolsó tanévet töltötte az Olgyai-osztályban, Patkó Károly pedig ezen a nyáron - tíz év után - ismét Nagybányán dolgozott. Ez az év hozta meg számukra a hivatalos elismerés első gyümölcseit is. A Velencei Biennale magyar anyagába Szőnyi festményeit, valamint Aba-Novák, Patkó, Varga Nándor Lajos és Tarjáni Simkovics Jenő grafikáit is beválogatták. Aba-Novák Vilmos ebben az évben állította ki először festményeit, és az októberi Ernst Múzeum-beli tárlaton bemutatott nagyobb kollekcióból a Szépművészeti Múzeum megvásárolta a Fahordás című képet. A Szépművészeti Múzeum 1 924-es új szerzeményi kiállításán szerepelt Szőnyi István két képe is, amelyek közül az Olvasó férfi a művész januári kiállításáról került a gyűjteménybe. A húszas évek első felében a Szőnyi-körön kívül, azzal párhuzamosan, más klasszicizáló tendenciák is jelen voltak a magyar művészetben. A KUT 1924-es első kiállításán részt vett két művész, akik korábban egy olyan vidéki művészcsoporthoz tartoztak, amely szintén a tízes évek kuboexpresszionizmusát folytatva jutott el egy Szőnyiékéhez hasonló neoklasszicizmushoz: az ó. TÁRSASÁG ZEBEGÉNYBEN (balról: Szőnyi István jeges Ernő, Aba-Novák Vilmos és egy ismeretlen), 1925 COMPANY IN ZEBEGÉNY (from the left: Is^án Szőnyi, Ernő Jeges, Vilmos Aba-Novák and unknown person), 1925