Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)
TANULMÁNYOK - ZWICKL ANDRÁS: Az ideális és a reális valóság képei között - A Szőnyi-kör Árkádia-festészete
Szőnyi grafikusként is kiemelkedő szerepet játszott, a rézkarcoló nemzedék legtöbb tagjára nagy hatást gyakorolt. Tusrajzain és rézkarcain - festményeihez hasonlóan - kettős kötődés figyelhető meg: inspirációinak egyik forrása a régi művészet, ezen belül a műfaj klasszikusának számító Rembrandt festői fény-árnyék hatásokra épülő rézkarcstílusa volt, másfelől viszont a közelmúlt, Uitz és Nemes Lampérth tízes évekbeli dinamikus-szerkezetes kuboexpresszionizmusa érvényesült lapjain. 20 alkalommal 1913 nyarán, majd a következő évben, még főiskolai tanulmányainak megkezdése előtt újból ellátogatott ide, 1922-től pedig - Aba-Novákkal együtt - grafikusnövendékként Olgyainál folytatta tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A Szőnyivel egy idős Aba-Novák első festői próbálkozásai nem főiskolai művésztanárokhoz és nem is Nagybányához kötődnek, 1913 nyarán a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf mellett kezdett festeni. Aba-Novák a PÉCSI JÓZSEF (8): Korb Erzsébet, 1923 körül JÓZSEF PÉCSI (?): Erzsébet Korb, ca. 1923 A Szőnyi-kör három tagja a főiskolai időszakot követően is közös műteremben dolgozott. Az előző generációhoz fűződő kapcsolat speciális, de ugyancsak jelképes stafétabot-átadásként értelmezhető példája, hogy Korb Erzsébet, Aba-Novák Vilmos és Patkó Károly 1919 őszén a Tanácsköztársaság bukása után emigrálni kényszerülő Berény Róbert nekik átengedett Városmajor utcai műtermébe költözött be. Aba-Novák és Patkó a háború előtt - Szőnyivel és Korbbal ellentétben - a Képzőművészeti Főiskolán nem a művészképzőben, hanem a rajztanárképző szakon kezdték meg tanulmányaikat, ahová a háború után visszatérve Olgyai frissen induló osztályába iratkoztak be. Patkó Károly művészetében a tízes évek kuboexpresszionizmusát régi, elsősorban reneszánsz-manierista festészeti inspirációk színezték. Szőnyihez hasonlóan ő is föobször megfordult Nagybányán, első háború befejezését követően tanári oklevelének megszerzése után a Műegyetem Rajz Tanszékén helyezkedett el, majd a Képzőművészeti Főiskolára ismét beiratkozva az 1 92 1 / 1 922-es tanévtől újrainduló Olgyai-osztály első növendékei közé tartozott. Addigra azonban már mind grafikusként, mind festőként nagyszámú művet tudhatott maga mögött, rajzaival és rézkarcaival először az Ernst Múzeum 1922. szeptemberi csoportkiállításán mutatkozott be. 28 Aba-Novákra - Szőnyivel ellentétben - elsősorban nem Nagybánya vagy a régi korok művészete hatott, grafikáin és festményein egyaránt sokkal erősebben érezhető az izmusok öröksége. A részben pályakezdő, részben még tanuló művészek számára korán megnyíltak a nyilvánosság fórumai, Szőnyiék az előző generáció derékhadának távozásával kialakult légüres térben léphettek színre. Ahogy
