Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

TANULMÁNYOK - ZWICKL ANDRÁS: Az ideális és a reális valóság képei között - A Szőnyi-kör Árkádia-festészete

kompozíciók sorában elsősorban az idősebb generáció képein csapódott le. A fiatalok reakciója ezzel éppen ellentétes irányú volt, míg például a német festészetben a háború borzalmai, az első békeévek kiábrándító hétköznapjai a maguk kendőzetlenségében jelentek meg, addig Szőnyi és társai a kortárs valóságtól elfordulva egy múltat idéző ideálvilágot alkottak meg képeiken. A Szőnyi-kör tagjainak párhuzamosan futó pályája a hasonló valóságlátás ellenére számos egyéni sajátosságot is felmutatott. A Szőnyinél négy évvel fiatalabb Korb Erzsébet 1917-1919 között járt a Képzőművészeti Főiskolára/'

4 Az ő számára nem jelentett több év szünetet a háború, és már 1916-ban - mindössze tizenhét évesen - több képével szerepelt a Nemzeti Szalon Téli kiállításán. Noha főiskolai mesterei a nagybányai művésztelep alapítói közé tartoztak, festészetében a nagybányai természetfelfogás mellett erősen érezhető a késő szecesszió spirituális-szimbolisztikus szemlélete, amelyet a gödöllői művésztelep vezető mesterénél, Körösfői Kriesch Aladárnál sajátíthatott el/'

1 Mind Korb, mind Szőnyi 1919-ben végleg búcsút mondott a Főiskolának, amely éppen ezt követően, az 1920-ban Lyka Károly és Réti István által kidolgozott és végrehajtott reformnak köszönhetően - továbbra is Nagybánya szellemében ismételten megújult. Ennek jegyében szervezték át az Olgyai Viktor által vezetett Grafikai Tanszéket, amely egy új grafikus generáció, az ún. rézkarcoló nemzedék elindítója lett. Sem a főiskolát otthagyó Korb, sem az innen kizárt Szőnyi nem volt Olgyai-tanítvány, de míg Korb rajzai elsősorban festményeihez készült vázlatok és előtanulmányok, addig