Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

FÜGGELÉK - Életrajzok (Z. A., Zs. F.)

Igaion és a közeli Törökkoppányban töltötte a nyári hónapokat. 1927-től kezdve alkotásait rencszeresen bemutat­ták a KUT és a Munkácsy-Céh tárlatain. 1 927-ben aranyérmet nyert a Firenzében rendezett nemzetközi grafikai kiállításon, 1 929-ben grafikáit bronzéremmel jutalmazták a barcelonai világkiállításon. 1929-1931 között a római Collegium Hungaricum ösztöndí­jasa volt, tanulmányútiai során csaknem az egész félszigetet bejárta. Itáliában temperával kezdett kísérletezni, majd át is tért erre a technikára, festményei kivilá­gosodtak, oldottabbá váltak. Több alka­lommal (1930, 1932, 1938, 1940) részt vett a Velencei Biennalen. Ónálló gyűjteményes tárlata - főként Olaszországban festett képeiből ­1932-ben nyílt meg az Ernst Múzeumban, és még ebben évben Ballá Ede-díjat kapott. 1933-tól haláláig a Mátyás Király Gimnázium rajztanára volt. 1938-ban újabb látogatást tett Itáliában. Emlékkiállítását 1941-ben ren­dezték meg a Nemzeti Szalonban, 1971-ben a Magyar Nemzeti Galériában, illetve 1996-ban a Belvárosi Aukciósházban. • STEFÁN HENRIK (Máriakéménd, 1 896 - Amersee, 1971] Pécsett érettségizett, a Képzőművészeti Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett. Tagja volt az 1 920-tól működő modern Pécsi Művészkör képzőművészeti szek­ciójának, a Dobrovics Péter aktivista stílusát követő expresszív naturalizmus egyik képviselője. 1920 végén Johan Hugóval műtermi kiállítást rendezett, 1921 márciusában a Művészkör pécsi kiállításán portrékkal szerepelt. 1921 áprilisában Molnár Farkassal és Johan Hugóval Olaszországba utazott tanulmányútra, majd együtt jelentkeztek Bauhausba. 1921 őszén Johannes Itten előkészítő tanfolyamán kezdte meg tanul­mányait. Olaszországban készült rajzaik alapján 1 92 1-1 922 folyamán Molnár Farkassal közösen készítették el az Itália­mappá a grafikai műhelyben. 1922­ben részt vett a Weimarban működő hol­land konstruktivista, Theo van Doesburg De Stijl-kurzusain, illetve a Bauhaus kőszobrász-műheiyében dolgozott. A Molnár Farkas szervezte KURI csoport és manifesztum aláírói közé tartozott. 1922 őszén hazatért Magyarországra, Törökbálinton modern bútorműhelyt nyi­tott. 1925-1928 között újra a Bauhausban tanult, 1928-ban Bajorországban élt. 1 929 után visszatért Pécsre, nevét ekkor Stefánról Széliére magyarosította. Domborműveket, freskókat, üvegablakokat tervezett, Pécsett egyházi megrendeléseknek tett eleget (Agostonrendi templom, Szent Mihály-temetőkápolna altemploma, Pálos templom és kolostor, Máriakéménd kegytemploma), közben tájképeket és népéletképeket (1935-1940) is festett. A szegedi freskóknál (1936) és Pannonhalmán (1939) Aba-Novák Vilmos munkatársa volt. 1941-ben újra együtt dolgozott Molnár Farkassal. 1945 után a németek kitelepítése elől családjával Németországba távozott. 1946-ban Wiedenbrückben, majd 1950-től Gelsenkirchen-Buerban tanári állást vállalt. Portrékat, vallásos tárgyú képeket készített, illetve itáliai városképeinek variánsait festette újra. SZŐNYI ISTVÁN (Újpest, 1894. január 17. ­Zebegény, I960, augusztus 30.) Szőnyi István még Schmidt István néven született, apja pár év múlva magyarosí­totta Szőnyire a család nevét. 191 l-ben a Képzőművészeti Főiskola esti szabadiskoláját látogatta, ahol megis­merkedett Uitz Bélával és Kmetty Jánossal. 1913-ban megkezdte tanulmá­nyait a Képzőművészeti Főiskolán, először a rajztanárképző szakon, majd miután újból felvételizett, a művészképzőben Ferenczy Károly osztályában folytatta tanulmányait. Nála tanult 1914 nyarán főiskolai ösztöndíjjal Nagybányán. Ősszel bevonult katoná­nak, 1 91 5-ben a fronton harcolt, 1916­ban tbc-vel a tátralomnici szanatórium­ban kezelték, itt ismerkedett meg Nagy

Next

/
Thumbnails
Contents