Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

FÜGGELÉK - Életrajzok (Z. A., Zs. F.)

önálló kiállítások keretében mutatták be a Tamás Galériában (1929, 1934), az Ernst Múzeumban (1938) és a Nemzeti Szalonban (1944). 1 930-1 93 1-ben a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt. 1 943-ben Erdélyben festett, 1947-1948 között Koreában, Kínában és Vietnamban járt tanulmányúton. Az Iparművészeti Főiskola tanára (1946-1949), majd igazgatója (1958-1963) és a Képzőművészeti Főiskola tanára (1949-1963) volt. Illusztrációival 1 959-ben a lipcsei könyvkiállítás ezüstérmét nyerte el. Az 1 950-es évektől számos monumentális megbízása valósult meg: a Fészek Klub és a debreceni Agrártudományi Egyetem gobelinje, a budapesti Műszaki Egyetem, a gödöllői Agrártudományi Egyetem és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem üvegmozaikjai és üvegablakai. Foglalkozott kisplasztikával, égetett kerámiával is. Az 1960-as évektől alkotásait kiállították a Dürer Teremben (1964), a Petőfi Irodalmi Múzeumban (1968), a Budapesti Történeti Múzeumban (1971), a Magyar Nemzeti Galériában (1976), a Vigadó Galériában (1980), a váci görög templomban (1981), állandó kiállítását az 1984-ben Vácott rendezték meg. Munkássága elismeréseként több díjjal tüntették ki: Munkácsy-díj (1952, 1957), Kossuth-díj (1958), érdemes (1964) és kiváló művész (1968). • JEGES ERNŐ (Toronlálvásárhely [ma: Debeljaca, Jugoszlávia]), 1898. pnuár 12. Budapest, 1956. november ló.) Tanulmányait 1917-ben az Iparművészeti Iskolában kezdte, majd 1918-1 922 között a Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol Réti István tanítványa volt. Már a középiskolában rendszeresen rajzolt, ő készítette Ady Endre A halottak élén című utolsó verseskötetének a címlapját. 1918-ban megrajzolta az Országos Propaganda Bizottság megbízásából a Nem! Nem! Soha! szövegű plakátot, és ezt számos más megbízás követte, többek között 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt, majd ezt követően is. 1921-től Deli Antallal, Pándy Lajossal és Parobek Alajossal gróf Batthyány Gyula meghívására Bicskén dolgozott, az itt festett Szent Jeromos című képpel elnyerte Ernst Lajos díját. 1 922-ben a „bicskei művésztelep" tagjaként a Nemzeti Szalonban mutatta be képeit, és ugyancsak ez év szeptemberében az Ernst Múzeumban állított ki nagyobb kollekciót. A Danaé című képével elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság Nemes Marcell-ösztöndíját, amellyel 1922 végén Párizsba utazott, ahol a Julian Akadémiára járt, és a Barbizonban is festett. 1923-ban és 1924- ben kiállította Párizsi Szalonban, 1 924 végén hazatért Budapestre. 1925- ben részt vett a Szinyei Társaság díjazott művészeinek első kiállításán. 1 926-ban több festőbarátjával együtt Szentendrén festett, 1928-ban ő is alapító tagja volt a Szentendrei Festők Társaságának. 1 927 tavaszán Jeges a Paál László Társaság tagjaként állított ki, és részt vett a MunkácsyOéh 1928-ban megrendezett első kiállításán. 193 1 -tői három évig állami ösztöndíjasként Rómában dolgozott, ezt követően számos egyházművészeti megbízást teljesített, elsősorban templomi falképeket festett. 1938-ban művei szerepeltek a Velencei Biennale magyar pavilonjában, 1941-ben Eszterházy történeti díjban, 1 943-ban ENIT-díjban részesült. N JOHAN HUGÓ (Pécs, 1 890. október 26. Pécs, 1951. november 14.) 1908-ban Pécsett érettségizett, utána gyógyszerészetet tanult, mellette rajzolt és festett. 191 l-ben Budapesten gyógyszerészmesteri oklevelet szerzett, két évig Kolozsvárott, majd 1914-1918 között Pécsett dolgozott önkéntes gyógyszerésztisztként. 1913-191 4-ben, majd 1918 után Dobrovics Péter mellett tanult, akinek aktivista stílusa meghatározta képzőművészeti munkásságát. Expresszív színvilágú akvarelleket alkotott, tagja lett a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők tár-