Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)
TANULMÁNYOK - ZWICKL ANDRÁS: Az ideális és a reális valóság képei között - A Szőnyi-kör Árkádia-festészete
I . MŰVÉSZNÖVEDÉKEK A NAGYBÁNYAI MŰVÉSZTELEPEN (a hátsó sorban balról a második: Szilágyi Jolán, tőle jobbra a harmadik: Petrovics Román, középen katonaruhában: Szőnyi István, az álló sorban jobbról a hatodik: Réti István), 1917 inspirációjú festészete túllépett az alapítók természetszemléletén. Szőnyiék neoklasszicizmusának másik fontos összetevője a neósok visszasóvárgott Árkádiája, az ember és láj idilli kapcsolatát megjelenítő sokalakos kompozícióban érvényesülő, szecessziótól örökölt allegorikus-szimbolikus szemlélet, amely a Nyolcak festészetében, elsősorban Kernstok és Pór utópikus jövőképet megálmodó monumentális aktkompozícióiban is tetten érhető. A neósok mozgalma nemcsak a Nyolcak csoportjában talált folytatásra, hanem a Nagybányáról 1909-ben Iványi Grünwald Béla vezetésével kiváló festők által megalapított kecskeméti művésztelep festészetében is, amely fontos szerepet játszott annak a tízes évek közepe felé STUDENTS IN IHE NAGYBÁNYA ARTISTS' COLONY (in the top row second from the left: Jolán Szilágyi, third on her right: Román Petrovics, at the middle, wearing uniform: István Szőnyi, sixth from the right in the top row: István Réti), 1917 kibontakozó kuboexpresszionista stílusnak a kialakulásában, amely Szőnyiék tízes-húszas évek fordulóján induló neoklasszicizmusának előkészítője és közvetlen előzménye lett. Az 1916-ban és 1917-ben Fiatalok néven kiállító művészek közül Perlrott-Csaba Vilmos, Uitz Béla, Nemes Lampérth József, Kmetty János és Dobrovics Péter (Petar Dobrovic) műveiben, monumentális hatású aktkompozícióikon és tájaikon, heroikus önarcképeiken klasszicizáló törekvések érvényesültek, a két generáció művészete között - leginkább a grafika területén - törésmentes az átmenet. Ezt a kontinuitást, illetve a kettős kötődést hangsúlyozta Kállai, aki könyvében Az expresszív naturalizmus című fejezetet a tízes évekkel, Uitz Bélával indítja,
