Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)
TANULMÁNYOK - ZWICKL ANDRÁS: Az ideális és a reális valóság képei között - A Szőnyi-kör Árkádia-festészete
fejleményekig tárgyaló könyv, Adolf Kuhn Polnische Kunst von i 800 bis zur Gegenwort című munkája szintén a klasszicizáló karakterű művészcsoportok, a Vilnius! művészkör (Wilehskie Towarzystwo Artystów Plastyków), illetve a Szent Lukács Testvériség (Bractwo sw. tukasza) bemutatásával záruk 8 A magyar művészet sem volt kivétel ez alól. Franz Roh könyvével egy évben, 1925-ben ugyanannál a kiadónál jelent meg az akkor Németországban élő magyar műkritikus, Kállai Ernő Neue Malerei in Ungarn című könyve, amelynek tárgya a magyar festészet akkori jelenig ívelő utolsó negyedszázada/' Kállai könyve az aktuális kortárs fejleményekre kitekintve az Ujklasszicizmus és - - ? címet viselő fejezettel, illetve Bortnyik Sándor „fölvilágosodott, szkeptikus és lehiggadt" Neue Sachlichkeit-ízű képeinek reprodukcióival zárul. Kállai ezt az „újklasszicizmust" egy korábbi jelenségcsoporttal állítja szembe, ugyanis a húszas évek legelején jelentkező magyarországi neoklasszicista törekvések nem a Neue Sachlichkeit - a mindmáig többnyire rosszul magyarított „új tárgyiasság", helyesen „új tárgyilagosság" - körébe tartoznak. 1 " Az évtized első felének egyik legmarkánsabb vonulata Szőnyi István és társainak festészete volt; képeiken aktokkal benépesített kortalan árkádiai vidékek, idilli vagy heroikus tájak jelennek meg, a súlyos, szoborszerű portrék és a szuggesztív, átszellemült önarcképek spirituális töltést sugároznak. Szőnyi István mellett AbaNovák Vilmos, Korb Erzsébet és Patkó Károly a legjelentősebb alakjai ennek a irányzatnak, őket Szőnyi-kör néven tartja nyilván a szakirodalom, de - elsősorban Szőnyi hatására - számos fiatal művész dolgozott még ekkortájt hasonló stílusban." A Szőnyi-kör tagjai, illetve Szőnyi követői nem alkottak zárt, összefüggő csoportot, nem volt deklarált programjuk vagy hitvallásuk, önálló kiállítást együtt nem rendeztek. Ennek ellenére a rájuk hamar felfigyelő korabeli műkritika és művészettörténet-írás műveik rokonsága alapján számba vette az idetartozó és generációs hovatartozásukat tekintve is egymáshoz közel álló művészeket, akiknek pályája sok szem-pontból hasonlóan alakult. ]l Első sikereiket még harmincéves koruk előtt aratták, majd korai periódusuktól elkanyarodva gyökeresen más karakterű festészettel vonultak be a magyar művészettörténeti köztudatba. 3 A Szőnyi-kör neoklasszicizmusa a nemzetközi „újklasszicizmusok" szélesebb vonulatába illeszkedik, de létrejötte azoktól több szempontból is eltér. Ennek okai között mindenek előtt a történelmi körülmények játsszák a legfontosabb szerepet. Szőnyiék generációja az 1 890-es években született, az első világháború kitörése előtt alig hogy elkezdték a Képzőművészeti Főiskolát, máris be kellett vonulniuk katonának; csak négyéves kényszerszünet után, a háború befejeztével folytathatták tanulmányaikat, illetve indulhattak pályájukon. Mindez más országok művészeit is érintette, de az első világháború a vesztes Magyarország számára a legtöbb európai országhoz képest jóval nagyobb cezúrát jelentett. A hazatérő művészeknek a forradalmak, majd a Tanácsköztársaság hónapjai után egy politikailag szétzilált, elszegényedett országban kellett megtalálniuk a helyüket, amely a párizsi békeszerződéseket követően harmadára zsugorodott. A háború és a katasztrofális gazdasági helyzet következményei mellett a művészeti életet más veszteségek is érték, a Tanácsköztársaság bukása után az előző generáció progresszív művészeinek javarésze elhagyta az országot, a fiatalok közül páran szintén hosszabb-rövidebb időre külföldre távoztak. A megváltozott politikai helyzet miatt Magyarország nagymértékben elszigetelődött, és így a legfrissebb művészeti fejlemények eredményei nem jutottak el az itthon maradt művészekhez, akik számára a külföldi utazások a korábbinál jóval nehezebbé váltak, és ezért felértékelődött a helyi hagyományok jelentősége. M Melyek voltak azok a hagyományok, amelyekhez ez a fiatal generáció kapcsolódhatott? Mindenek előtt Nagybánya. A tízes évekre az 1896-ban induló művésztelep vált a modern magyar művészet jelképes zászlóvivőjévé, és fokozatos intézményesülése a művészeti élet minden területén, így az oktatásban is éreztette hatását. A Szinyei Merse Pál által átszervezett Képzőművészeti Főiskolán a nagybányai mesterek sorozatos tanári kinevezésével egyre inkább a plein air naturalizmus és impresszionizmus vált a korszerű festészet követendő mintájává, amellyel 191 3-tól kezdődően a növendékek nyári művésztelepi gyakorlatokon is megismerkedhettek. Nagybányán ugyanakkor a második generációs újítók, a neósok Fauves-
