Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)
TANULMÁNYOK - SZŰCS GYÖRGY: A történelem díszletei között - Világnézeti pesszimizmus és szellemi útkeresés az 1920-as években
művészeket egyformán számvetésre késztette. A szembenézést azonban gátolta a Monarchia gondolatvilágában gyökerező beidegződések megléte, a szertefoszlott „boldog békeidők" hangulatán elmerengő nosztalgia felerősödése, illetve a soron következő, háború tépázta nemzedék színrelépésének kitolódása. „Ez a tragikuma ennek a nemzedéknek fogalmazta meg a fiatal történész, Asztalos Miklós. gondolkodók és művészek csendes többsége a számvetést magában végezte el, a történelmi-politikai tapasztalatok csak áttételesen épültek be művészetükbe. Ybl Ervin ezt írta: „biosszas művészi és egyéb kulturális fejlődés volt szükséges, hogy a festők otthagyják műtermeiket. Előbb a műteremnek kellett sivárrá, akadémikussá válni, hogy belőlük kivonulhassanak. Rembrandtok idejében még ez nem következett 5. KOTSIS IVÁN: A tihanyi Biológiai Kutató Intézet, 1926-1927 IVÁN KOTSIS: The Biological Research Institute of Tihany, 1926-1927 Egy súlyos jelentőségű korszakfordulón, mikor az öregek készítik elő a jövőt, ő nem a jövő első generációja, hanem még az öregeknek onnan is leszakadt utócsapata. Az öregeknél már jövőtlen, az ifjaknak még a múlt korosztálya."'" Ebből következik, hogy a politikusok által használt „új" jelző legfeljebb arra szolgált, hogy elkülönítse a korhoz igazított „régi" fogalmakat eredeti értelmüktől, de még inkább arra, hogy kiüresítse a századelőn jelentkező progresszió jövőképének valódi újdonságot hirdető jelentését. A be. Milyen eleven volt akkor még a műtereml Kicsiny nyíláson keresztül heves fénysugár tör be, tenyérnyi nagyságú helyen aranyos világosságot gyűjt, sőt udvara is van a sárga holdnak, távolabb azonban minden a sötétségbe kész elmerülni..."" Ybl saját korában, úgy tűnik, éppen fordított volt a helyzet: a festők a világ zajától műtermeik csendjébe vonultak vissza, egy olyan időtlen asylumba, ahol a megszerzett tudás és a megismert művészeti értékek érvényessége hosszabb távon biztosítottnak látszott. JEGYZETEK: 1 Balázs Béla: Napló 1914-1922. II. Budapest, Magvelő, 1982. 10-14. 2 Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1935 . 6. A korszak másik kultusz-könyve Szabó Dezső Az elsodort falu (Budapest, Táltos, 1919.) c. regénye volt, melynek expresszionista víziója lényegében a falu és a város szembeállításával a világháború alatti Magyarország nyers, naturalista társadalomrajzát adta. Szerb Antal találóan állapította meg, hogy könyveik révén „Szabó Dezső az érzelmi és Szekfű Gyula az értelmi beállítottságú fiatalság vezérévé" válhatott. Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. Budapest, Révai, 1935'. 507. 3 Jászi Oszkár: The Dissolution of the Habsburg Monarchy. University of Chicago, 1929.: magyarul: A Habsburg-monarchia felbomlása. Budapest, Gondolat, 1982. 4 Jászi: A Habsburg-monarchia i. m. 62. 5 Bethlen István: A jobb- és baloldali radikalizmus ellen. A Budai Vigadóban 1925. március 10-én tartott beszéd. In: Bethlen István gróf beszédei és írásai. II. Budapest, Genius, 1933. 23.: Bethlen pályaképéről legújabban: Romsics Ignác: Bethlen István. Budapest, Osiris, 1999. 6 Klebelsberg Kunó: ' Új magyar típus. 8 Orai Újság, 1928. február 5. In: Gróf Klebelsberg Kunó: Neonacionalizmus. Budapest, Athenaeum, 1928. 142. 7 Ujabb szövegválogatások: Tudomány, kultúra, politika. Gróf Klebelsberg Kunó válogatott beszédei és írásai [1917-1932). Szerk.: Glatz Ferenc. Budapest, Európa, 1990.; T. Kiss Tamás: Klebelsberg Kunó. Budapest, Uj Mandátum, 1999. 8 Klebelsberg Kunó: A magyar művészet mint nemzeti erőforrás. Pesti Napló, 1928. július 29. In: Gróf Klebelsberg Kunó:
