Zwickl András szerk.: Árkádia tájain, Szőnyi István és köre 1918–1928. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/3)

KATALÓGUS - VIII. Hegytetőn - Új vidékeken (Z. A.)

8. SZÖNYI A DUNÁNÁL, I 920 as évek első fele. MNG veszeti Múzeum, 1928-tól pedig az ekkor megnyíló Uj Magyar Képtár állandó kiállításán lehetett látni (katalógusunkban Zwickbtanulmány 8. kép)9 A Hegytetőn vázlatai jól mutatják a kompozíció kialakulásának fázisait. A valószínűleg korábbi rajzon - a festménynek megfelelően - jobb oldalt áll a felöltözött figura és előtte, balra a ruhátlan, a lábuknál kuporgó kutyákat Szőnyi lehagyta a végső változatról. A másik vázlaton a kompozíció alapsémája teljesen megegyezik a kész műével, viszont az alacsonyan futó horizont előtt erős napsütésben kirajzolódó alakok felcserélődtek. Szőnyi ezzel a képpel festői stílusában válaszúthoz ért. A húszas évek első felének tónusfestészetében kiemelt fontosságú fény már nem maradt a tömegek plasztikus modellálásának eszköze, a formákat mind jobban átjárva, a felületek összefüggő egységét megbontva egyre inkább előtérbe kerültek a motívumok „felfokozott értékű lokális színei",

4 amelyek átmenetet képeznek Szőnyi következő korszakának reflexszínekkel átitatott plein air koloritja felé. A Hegytetőn helyszíne és szereplői nem ismeretlenek: a zebegényi Dunakanyar mindkét férfialakja maga a művész, akit önarcképeiről megismerhetünk, amelyeken az vonások képlékenysége figyelhető meg: a festő arca a különböző ábrázolásokon mindig más formában bukkan fel. Az állandóan változó - hol szögletesebb, hol hosszúkásabb - arcok mögött mégis ott rejtőzik valamiféle közös vonás, a művész beazonosítható egyéni fiziognómiája, a Hegytetőn két figurájának arca is más képekről jól ismert.

5 Egy húszas évekbeli fotón a fürdőnadrágos művész a vízparton áll, sudár alakja mögött a zebegényi Duna-kanyar látható. A tájháttér előtt magasodó, tettre kész férfiaktok előzményeit Kernstok Károly képein találhatjuk meg, példa erre az erőtől duzzadó Két fiúakt hasonló beállítású kompozíciója. Nem gyakori viszont az, hogy egy művész aktként festi meg magát, és még ritkább, hogy egy kép szereplője egy és ugyanazon személy megkettőzve. Legközelebbi analógiának Korb Erzsébet pár évvel korábban készült Alteregóp (katalógusunkban az I. 2. kép) kínálkozik. Mindkét képen az egyik figura felöltözött, a másik pedig ruhátlan, a két kép mégis sokban különbözik egymástól. 10. SZÖNYI ISTVÁN: Hegytetőn (Vázlat), 1925 M,NG Munkások, 1925. MNG Szőnyi alakjai egyenrangúak, szimmetrikusan, ugyanabban a testtartásban állnak, nincsenek szembeállítva, sőt, mintha egymásból kettőződnének meg. Mégis, mintha két külön emberről volna szó: az arcok nem egyformák, a jobb oldali figuráé szélesebb, és teste is robusztusabbnak tűnik. Nem egymásra néznek, de hogy hová, arra legfeljebb csak fejtartásukból következtethetünk, hiszen a szemgödrök árnyékában nem látjuk a tekintetek irányát. Ki ez a két figura? Vajon az Alteregónoz hasonlóan az ember kettős énjének megjelenítését lássuk benne? Szőnyi korábban is megörökítette magát kettős önarcképeken, fő-