Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
TANULMÁNYOK - MIKÓ ÁRPÁD: Imago historiae
átszellemült tekintet - ha nem is közvetlenül - az Alexandros-ábrázolásokról származik. A legnagyobb hatású irodalmi Mátyás-portré, Antonio Bonfini leírása is jó néhány ponton szó szerint Alexandros-imitáció: az oroszláni tekintet, a fehér-piros testszín, az aranyló haj, mind Plutarkhos műveiből került Bonfinihez, aki ezeket a toposzokat - vagy legalábbis egy részüket - már 1485-1486-ban leírta a Hermogenés-fordítás előszavában, anélkül persze, hogy Mátyást valaha is látta volna. 36 „Statura namque corporis utrique mediocris, speciosa membra eximia forma, tereti brachio, latis humeris, patenti pectore, obductusque superciliis, item venustissima facies, subnigris oculis ac libère intuentibus ornata in leonis speciem, ex oculorum lineamentis et lenitate Alexandro persímilis, formosu m denique corpus ac omni ex parte decens, cui color albus aeque ac üli cum rubore atque ingens a iuventute celeritas." 37 „Divo Mathie statura corporis fuit aliquante maiuscula quam mediocris, forma eximia, generosus aspectus et multum referens magnanimitatis; rubeus facies et flava coma, cui venustatem obducta supercilia, vegeti et swbmgn'cantes ocidi et sine menda nasus ne mediocrem quidem cultum addebant; obtutus eius liber ac rectus, leonis more oculis nunquam inter videndum fere connigentibus. ... Consentiebant inter se membra spatiosa; bracchis terete et oblonga manu, latis humeris et patente pectore fuit. ... Proinde/ormoswm erat corpus, cui color albus cum rubore fuerat admixtus, et quaquidem mixtúra mirum quandoque, ut de Alexandro perhibent, fragravit odorem. Quin etiam lineamentis oculorum et levitate illi nimis fuit assimilis, quam semper vite habuit archetypum. Ingens a iuventute celeritas, ac robur pectoris. .. ." 3S Nemcsak a szövegátvétel nyilvánvaló, hanem az is, hogy miként mélyült el, gazdagodott az Alexandrosimitáció hangsúlyozása, amelyre az udvari történetíró külön kitér: Mátyás egész életében Alexandrost tekintette példaképének, archetypusának. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy Mátyás külsejének leírása Bonfini tollán kimeríti az intertextualitás ismérveit; a nyílt hivatkozás Alexandrosra pedig még távolabbi szövegkapcsolatokra utalva világosan kifejezi a szerző szándékát. Úgy sejlik át Plutarkhos Alexandros-életrajzának szövege a Bonfini Mátyás-leírásán, ahogyan a Marti fautoriéremre hasonlító portrékon megcsillan Alexandros tekintete. Olyasféle palimpsestes ez, amelyen az alapszöveg legalább annyira fontos, mint az, amit föléje írtak. Ugyanezt a hasonlóságot ismerte föl a tudomány a bautzeni emlékmű Mátyás-figurájának - saját korában aligha látható - profilnézetén, s ugyanaz a nagyság tükröződik Fadrusz János kolozsvári Mátyás-emlékmüvén (1906), kivált annak fejtanulmányán, amelynek képével zárul - bár csupán képen jelenik meg! - Balogh Jolán Mátyás-ikonográfiája (1940). 39 A terjedelmes művészettörténeti összefoglalás ugyanilyen virtuális portréval kezdődik: a képek között az adattár 1. számú darabja, a bautzeni emlékmű Mátyás-alakjának frissen felfedezett profilnézete is szerepel. 40 Ez a két kép fogja keretbe - s teszi egyúttal idézőjelbe is - ezt az adattömegével, szigorú struktúrájával az objektivitást sugalló, ám természetesen saját kora korlátai közé zárt, kiváló tudományos összefoglalást. De ennek elemzésével nagyon előreszaladnánk az időben. Különös, de az egyre jobban kibontakozó Mátyás-hagyomány, amely a 16. századi magyar irodalom alkotásaiban jól érzékelhető, 41 s amelynek tárgyi emlékeiről írásos források is szólnak, 42 a korabeli képzőművészetben nem sok nyomot hagyott. Azok a Mátyás-portrék, amelyeket ma a 16. századból ismerünk, nem Magyarországon készültek, s nem is magyarországi megrendelő számára; zömük külföldi kiadványban megjelent fametszet, amely azt bizonyítja, hogy a humanista propagandagépezet kitűnően működött, s azt is természetesen, hogy a király alakja az egyetemes reneszánsz művelődés számára már ekkor is központi jelentőségű volt. E metszetek az érmeket s a Musaeum Jovianum portréját (meg egymást) követték, kibővítve vagy redukálva, de jócskán volt utóélete annak a szakállas, apokrif Mátyás-portrénak is, amely a királyt Attila fiziognómiai attribútumaival jelenítette meg, Callimachus Experiens Att//ójának - e Mátyás-ellenes pamfletnek - képzőművészeti párhuzamaként. A szakállas Mátyás-kép először Johannes Lichtenberger Prognosticatiójának illusztrációjaként tűnt fel 1488-ban, amely megjövendölte a magyar király birodalmának közeli végét. 43 A 16. században talán csak háromszor jelent meg Mátyás-kép Magyarországon, illetve magyar iniciatívára. Az egyik Heltai Gáspár Magyar történetében, annak egyetlen illusztrációjaként, 1575-ben Kolozsvárt/ 4 a másik kettő Werbőczy Tripartitumának kiadásaiban, 1572-ben, 45 illetve 1581-benBécsben, 46 mindkettőZsámboky János gondozásában. Heltai metszetén trónján ül, alattvalói körében, s a fametszet egyik addig ismert ábrázoláshoz sem hasonlít, a Tripartitum kiadásaiban pedig a Marti fautori-érem metszet-derivátuma tűnik fel, „Mathias Corvin(us)" felirattal. Heltai képén a „iuste iudicare reges" felirat ugyanúgy a nemesi jogokra voMATH IFF. I. SEU CORY. REG. Decrecum Primum ^ Annô Domini 1462. Edicum. N OS MATTHIAS . DEI gratiâ , Rex Ungariae, $ I. Quod cum his diebus, in prafenti fcilic« Dalmatise, Croatie, See. Signífkamus per pra;- generali congregations, univeriorum Prselaiorum, Bifejues. rouum. 5. Mátyás király arcképe Corpus juris Hungária seu Decretum Generale Inch/ti Regni Hungáriáé ... Tyrnaviae, 1751
