Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - MIKÓ ÁRPÁD: Imago historiae

6. Mátyás király (?) domborművű képmása Milano, Castello Sforzesco natkozik, mint a bécsi Tripartitumok címlapmetszeteként, amelyeken egyébként Mátyás a magyar királyok Habsburg Alberttől II. Rudolfig terjedő sorában jelenik meg, pontosan követve a 15. századi kódexek - közöttük corvinák - antik és modern uralkodókat fölsorakoztató címlapkompozícióit. A vélhetően meglévő monumentális ábrázolások gondoljunk az erdélyi fejedelmek palotáinak freskóira, uralkodósorozataira Gyulafehérvárt, Nagyváradon, Vajdahunyadon - mind elpusztultak. A 17. század elején a Habsburg-udvar magyar kancelláriáján született meg az a Mátyás-ábrázolás, amely a legnagyobb hatásúnak bizonyult a 19. század közepéig, de amely csak 1664-ben jelent meg nyomtatásban, Nádasdy Ferenc Mausoleumában.

47 A ma érvényes, „hiteles" Mátyás-portré keresése a magyar tudományban a 19. század közepétől datálódik. Addig elsősorban a Mausoleum képe és a szakállas Mátyás volt divatban. Főleg utóbbi feltűnése mulatságos, hisz véle a legnagyobb buzgalommal épp az ellenség által teremtett „anti-Mátyás"-t népszerűsítették, abszolút pozitív előjellel. Ez jelent meg 1737-ben Bél Mátyás Notitiájának, nagyszabású történeti-statisztikai munkájának címlapján is, a Mátyás király dicsőségét hirdető barokk allegória központi alakjaként. Ezen az eredetileg ördögi, a civilizációt elpusztító Attila-Mátyás szobra a törököket legyőző hős és a tudományokat pártoló mecénás emlékműveként szerepelt, Pallas Athéné és Milano, Castello Sforzesco Mars társaságában.

48 A 19. század közepén fedezte fel az akkor bontakozó magyar művészettörténet-írás, hogy sem a Mausoleum, sem a szakállas Mátyás nem tekinthető hiteles ábrázolásnak. Ekkor állították helyükre azokat az all'antica portrékat, amelyek a király életében készültek, s amelyek megfeleltek Bonfini - láttuk, mennyire - „hiteles" leírásainak is.

49 A korona akkor került fel erre az új interpretációra, amikor a kolozsvári Mátyásemlékműhöz ezt a típust választották.

50 Ez a humanista toposz él a királyról a köztudatban mind a mai napig. Csak közbevetőleg jegyzem meg: azok, akik azt hitték, hogy megtalálták az igazi Mátyás-képet, lehet, hogy csak a másik - vagy a másképpen - hamisat találták meg. A miniatúrák és érmek mellett a márványdomborművek - a bécsi Kunsthistorisches Museum portréi - is ekkor kerültek az érdeklődés homlokterébe. Ekkortájt bukkant föl az a dombormű is, amelyet a milánói Castello Sforzescóban őriznek.

51 „Régi hagyomány szerint" ábrázolja Mátyást. A magyar kutatók közül Berzeviczy Albert fedezte fel, majd Balogh Jolán jelölte ki helyét a király ikonográfiájában. Tekintve, hogy semmiféle leszármazási ágba nem illeszkedik, nem lehetünk vele kapcsolatban eléggé szkeptikusak: vajon nem a Mátyáshagyomány gravitációs ereje csinált-e belőle - e névtelen portréból - Mathias Corvinust? A kissé esetlenül faragott márványdombormű antikizál: a haj, a babérkoszorú, a vállon kámeával (?) összefogott palást ókori mintát követ. A nyak és a ruha találkozásánál a dom-